Miért bízik mind a két lányom jobban az apjában mint bennem?
A nagylányom 26, a kicsi 17 (tudom, már ő sem kicsi🙂). Mikor a nagyobbik lányunk olyan 5-6 éves volt elég sok gondunk volt a férjemmel, elvesztettünk egy babát, és majdnem elválltunk, szóval a kisebb lányunk igazi szivárvány baba volt ahogy ma mondani szokás. Viszont mostanában mind a ketten inkább a férjemhez fordulnak bizalommal, meg persze egymáshoz is. Mind a kettőjükért a férjem ment a bulikba, a kisebbért még mindig. Őt hívta a nagylányunk mikor szakított a barátjával, és nem tudta mit csináljon, akkor is őt hívta amikor kérdés volt hogy terhes-e (nem pánik volt, inkább csak izgalom). A kisebbik lányom meg tényleg mindennel hozzá fordul, neki mesél a sulis dolgokról, általában reggel az apja viszi be a suliba autóval mert messze lakunk. Mikor bulizni akar menni vele beszél, őt hívja ujjongva mikor sok tanulás után 5-ös lett a matek dolgozata. Amit tudok azt majdnem mindig a férjemtől tudom. Eddig ezt úgy kezeltem hogy normális, de tegnap este is elment a barátaival be a városba a lányunk, olyan este 9 körül a férjemmel filmeztünk, és a ő hívta a férjemet. Kihangosítva vette fel a telefont, olyan zavartnak tűnt a hangja, de az első az volt hogy “Szia, apum! (mind a ketten így hívják őt) Ugye anyu nincs ott?” A férjem rám mosolygott és elment telefonálni.
Szerintetek mit szúrtam el? Miért benne bíznak? (Bocsánat kicsit hosszú lett)
Én akkor csináltam ezt, mikor anyukámnak akartam meglepit szerezni, és nem akartam, hogy tudjon róla.
Egyébként előfordulhat, hogy bár jó anya vagy, de esetleg a személyiségük közelebb áll az apjukéhoz (erről nem írtál). Az is lehet, hogy te nem látod kívülről magad, túl szigorú vagy, "nehezen" segítesz (tehát elmész érte a buliba, de az úton többször is elmondod, hogy emiatt maradtál fenn tovább, álmos leszel másnap, nem hagyod magától mesélni hanem faggatod stb...), vagy annyira le vagy terhelve (és ezt hangoztatod is, "mindent nekem kell csinálni"), hogy nem akarják rádlőcsölni ezeket a problémákat is. Bármi lehet, ez így elég egyoldalú.
Azért, mert lányok. Az apjuk a "legjobb fiúbarát", egy olyan férfi, akinek kikérik a véleményét, aki megvéd, aki ért a férfidolgokhoz.
Valóban lehet az is az oka, hogy vele jobban megtalálják a közös hangot. Nincs ezzel semmi baj. Saját magamon is látom, hogy hol ezzel, hol azzal a gyerekemmel találom meg jobban a hangot. Ez nem azt jelenti, jobban is szeretem, csak pl többet örökölt a fekete humoromból.
Tettél biztos valamit amiért nem bíznak meg benned ,nem mondanak el neked semmit.
Valószínűleg férjed megértőbb mint te segítőkészebb mint te .
És nem azért mert lányok ezért apásak .
Rendszeresen kellet valami olyat csinálnod amivel ezt ki érdemelted.
Nálunk ezt az okozta,hogy anyám sosem foglalkozott velünk. Megszült engem és a két öcsémet, és neki az anyai feladatai ezzel véget is értek. Állandóan kiabált velünk,gyakran vert is. Pszichés beteg volt,sokáig kezeletlenül. Nálunk ez nagy éket vert. És tudom,hogy azért volt ez mert beteg volt, ma már teljesen máshogy viselkedik,mióta kapott egy jó pszichológust és a betegségének megfelelő gyógyszert szed. De attól még nem felejtem el azt a sok szart,amit gyerekként kellett atelnunk mellette. Volt,hogy előttünk akarta megkeselni magát. Ezért mi apuval mindig is jobban kijottunk.
Hogy nálatok mi lehet a gond, azt neked kell tudni. Lehet azért mert tettél valamit/valamiket gyerek korukban ami megmaradt bennük,lehet azért mert az apjukkal szimplán jobban meg értik magukat,vagy ezért mert téged nem akarnak ilyesmi el terhelni. Nektek kell látni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!