Hogyan pusziljam meg apámat és hagyjam őt hogy megsomogasson? Idővel ez magától rendeződik?

Apámnak sokáig gond volt a súlyával és nem akarta hogy a gyerekei is ezen átmenjenek. Amikor meghíztam akkor megállás nélkül bökdöste és markolta a hájamat, hogy érezzem, az ott felesleges és amikor 37 kilós anorexiás lettem végig azzal biztattam magam hogy koplaljak, mert ha hízok, akkor apám majd megint így tesz. Két év alatt szaksíegtséggel teljesen túljutottam az anorexián és apám később megint megfogta a kis súlyfeleslegemet. Ez dühített, de inkább nem szóltam. Valahogy azt éreztem, hogy nem tartja tiszteletben hogy a fogdosása, bökdösése nagyban segített nekem az anorexiámban, de nem akartam drámázni. Legközelebb nyilvános helyen találkoztunk és amikor hozzám ért elkezdtem üvölteni torkom szakadtából. Sosem csináltam ilyet és ez is reflexbő jött. Mindenki minket nézett és én is le voltam döbbenve magamon. Utána állandóan kérlelt, hogy pusziljam meg és próbáltam rávenni magam, de nem tudtam. Nem utálom, de végig azt éreztem, hogy nem bírom megtenni.

Idővel ez magától helyrejön ugye? Vagy tennem kéne valamit? Igazából nagyon jófej, sokat segít, szeret is engem és ezeket a bökdöséseket is csak azért csinálta, mert nem akarta hogy ugyanazon átmenjek amin ő ezért nem is akarom őt elutasítani és szeretném ha ismét meg tudnám puszilni, tudnám engedni neki hogy megérintse a karomat, megsimogassa az arcomat. Ezt majd az idő helyrehozza ugye?