Valóban kötelessége a "gyereknek" gondoskodni idősödő szüleiről? Többi lent.

Anyám sajnos tipikus nárcisztikus.. ( nem mennék bele a részletekbe ). Egész életemben az ő rongya voltam és ennek mentén nőttem fel. Felnőtt fejjel már gyógyulok. De van egy dolog, amitől nehéz szabadulnom. Kijelentette, hogy ő engem már nem igazán akart megszülni csak apám ragaszkodott. Illetve mennek a kis játékai azért, mert ő idős és nekem feladatom lenne gondoskodni róla ( nem is róluk ) és anyagilag támogatni. Életük erejében vannak ( nem szorulnak segítségre. Apám még dolgozik is anyám már nyugdíjas) illetve mikor kellett ott voltam.( Pl mikor műtötték) Viszont már saját családom van és hamarosan jön a babánk. Megy a hiszti mindenért. Alapvetően is már redukálni fogom a kontaktot vele. Ja és a testvéreim se rúgják már rá az ajtót. Kb ugyanannyi fizetésből élnek mint mi. Nem látom értelmét. De ha pl ott vagyunk megy a hiszti, hogy neki nincs pénze és ezt a kis ebédet is nekünk úgy szorította ki... Apám meg nem szól mert abból csak veszekedés van. Sok mindent adtam neki, de sajnos csak bantast kaptam vissza... Mert neki ez jár.

Mi erről a véleményetek?