Hogy váljak le érzelmileg a szüleimről?
Tipikus zsaroló, érzelmileg éretlen szülők, akik mindenbe beleszólnak, sosem lehet megfelelni nekik, midenen megsértődnek és sosem látják be a hibáikat.
Voltam pszichológusnál de konkrét tanácsot nem adott, mit tegyek. Az elköltözés kb. fél év múlva fog megtörténni, de nem messzire, így tudom hogy nem lesz mindenre megoldás.
Úgy érzem engem nehezebben engednek el, mint a másik két testvérem, pedig én vagyok a középső. Én nem tudom megállni hogy ne támadjak vissza, vagy ne győzködjem őket a saját igazamról. A felszínen normális a kapcsolatunk, de bennem a legkisebb sérelemre is hatalmas harag gyűlik össze, amit napokig cipelek magammal még ha nem is veszekszem velük. Úgy érzem sokkal jobban megvisel.
27 éves vagyok, a párommal lakunk náluk még az év végéig. Állandóan harcolnom kell velük, semmi sem jó úgy, ahogy én csinálom. Próbálok nem törődni az úgy nevezett " jó tanácsaikkal", de ha bólogatok hogy "ja ja ja, persze persze" akkor azon kapok magam hogy a hátam mögött mégis úgy lett ahogy ők mondták és nem szóltak róla. Úgy érzem semmi sincs a kezemben és nem tudom irányítani a saját életemet.
Hogy érjem el, hogy ne érdekeljen a véleményük? Hogy ne kelljen állandóan harcolni velük mindenen és elfogadják a véleményemet? Szeretném ha felnőttként tekintenének rám.
Ez az, hogy nem fog menni. Csak a szomszéd utca.
Így is állandóan odamászkál az építkezésre és mivel segít is a dolgokban, úgy érzi mindent irányíthat. Imádja, ha szükség van rá. Ez élteti. Ami tök jó lenne, ha nem csinálná akkor is ha senki se kéri rá, sőt kifejezetten megkérik hogy ne. Akkor jön a ledegradáló szöveg hogy nem értesz hozzá.
Szia.Azért nehéz ez a kérdés,mert szerintem sok szülő gondolja úgy,hogy ha a gyerek vele lakik beleszólhat a dolgaiba,főleg,ha anyagilag tamogatják,vagy simán "csak ingyen lakik ott" Nagyon sokat segít az asszertiv kommunikació (keress rá neten).Sajnos ez a beszélgetés nem úszható meg, de tekincs rá a jövőbeni jó kapcsolatotok megalapozásaként és az első lepcső azért hogy felnőttként kezeljenek.Fontosak a határok megszabása: Apa,nagyon köszönöm,hogy így aggódsz az építkezés miatt,de szeretném,ha ezt ránk hagynád,hogy ki tudjuk élvezni az otthonteremtésünk minden lépését,ugyanakkor kedves lenne tőled,ha kisegitenél a tanácsaiddal,ha kérjük,mert szükségünk van rá.
Ha pedig kész a ház akkor NE adjatok kulcsot nekik és kérjétek meg őket hogy csörögjrnek ha átugranának,mert ez mégis csak más otthona lesz,a ti fészketek,ahol akár pucéran is jógázhattok...
(Nálunk zökkenőmentesen ment amikor szülés után megkértük őket,hogy szóljanak ha jönnének,mert egy bugyogóban, fedetlen mellel nem szeretnék senkivel összenézni az ablakban,folyosón)
Lehet,hogy ez csak neked ijesztő és sokkal könnyebben fog menni mint a fejedben lejatszodik.
Ha pedig valamit nem úgy csinálsz ahogy akarják és valamiért tényleg fontos hogy ne úgy csináld ahogy ők mondják,akkor mond azt : Én ezt így és így akarom/tudom csinálni,ha ez megfelel,akkor szívesen megcsinálom,ha nem akkor sajnos most ebben nem tudok segíteni.
Végül pedig vannak dolgok ami nem ér annyit hogy beleállj.Pl hogy pakolod be a mosogatógépet...ha jobb szereti sorba rakni a villákat,szín szerint a tányérokat,akkor tedd úgy,ez nem lényeg.
Tudom ilyenkor már az ember ki van élezve minden apróságra.
Tapasztalatból írom hogy nagyon nagyon nehéz dolgod van, mert akármit mondasz ők sajnos nem fognak megváltozni.
Tényleg csak a minimális kapcsolattartás segít, én a helyedben nem a szomszéd utcába költöznék, mert nonstop át fognak jàrkálni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!