Miért van az, hogy sok szülő a semmirekellő gyerekét tutujgatja a másikkal meg nem törődik?
Én már 23 évesen el költöztem albérletbe. Szakítás után nem engedték hogy haza menjek. Azóta is csak azt kapom tőlük, hogy kezdjek valamit az életemmel, szar a melóm, nincs saját házam. Ők ennyi évesen már szülők voltak én meg sehol se tartok.
Persze az nem probléma, hogy a bátyám 35 éves fejjel otthon lakik. Fizetik a hiteleit, nyaralni viszik. Ha dolgozni megy ebéd szünetbe föl hívja anyámat hogy jaj anya fincsi szendvicset csináltál. Mindezt úgy hogy 3 óra múlva úgy is haza ér és találkoznak. Kész vagyok tőlük komolyan mondom.
És sok ilyen példát látok, ahol a 30 plusszos gyerek otthon lakik és ajnározzák, a másik meg próbálna valamit kezdeni az életével mégis ő a szar.
Én azt a választ kaptam anyámtól és a rokonaimtól, hogy azért, mert ő (a semmirekellő testvér) rászorul. Segíteni kell. Magától nem jut egyről a kettőre. Ő egy áldozat. Nem tehet róla hogy ilyennek született.
Nekem meg miért segítenének, magamtól is boldogulok.
Nálunk ez nincs így. Szomorú kimondani, de a testvérem 7 éve otthon van és semmit nem csinál. Se nem tanul, se nem dolgozik. Eltartják, ez tény, de nincs ilyen elborultság, mint nálatok.
Viszont én most vettem lakást tavaly és a családom milliókkal tudott segíteni a lakás árában. Pont nálunk az a helyzet (még ha kimondatlanul is), hogy legalább az egyik gyerek viszi valamire, az egyik gyerekre büszkének lehet lenni, "belé nem kár a pénz", ezért a lehetőségeikhez mérten támogatnak. Amikor egyetemre jártam, akkor is fizették az albérleti szobám díját jó pár éven keresztül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!