Miért a semmirekellő testvérét babusgatja?
Barátnőmmel holnap utazunk hozzájuk, a családjához, de már ideges. Jóban van az anyjával, de az otthoni helyzettől mindig kikészül, és utána egy hétig ezen szorong. Az apjuk pár éve meghalt, azóta az anyja teljesen elkényeztette a testvérét. A fiú 25 éves. Nem dolgozik, nem tanul, barátnőm szerint nem is segít semmiben, úgy él otthon mint egy kiskirály. Amikor mi hazautazunk, akkor már előre ki van kötve miben kell barátnőmnek és nekem is segíteni, mert van autónk, ez így rendben is van, szívesen segítek, viszont a tesójának semmi kötelessége nincsen.
Amikor ott vagyunk a menü a tesójától függ, mert nem eszik meg akármit, múltkor a barátnőm kedvenc kajája lett kilőve a tervből, mert a srácnak ez nem ízlik. Én teljesen elképedek az ilyeneken.
Akinek hasonló a felállás otthon, az mire jutott, miért lehet ez?
Mert anyuka fél a magánytól.. Nem vagyok vagy voltam ilyen helyzetben, de pszichésen simán elképzelhetőnek tartom.
Ha nagy trauma ér valakit, tud hajmeresztő dolgokat összegondolni. Mivel a barátnőd már nem él vele, "kapaszkodik" a másik gyerekhez, nehogy őt is elveszítse.
Kösz, ez így érthető is, valamennyire. Ez elég érdekes.
Sajnálom a barátnőm, mert ő olyan tipikus mindenkivel kedves, empatikus típus. Bár szerintem már kicsit kóros, hogy ennyire megviseli a dolog, igazából sokat pörög ezen, meg hogy a tesója csak kihasználja az anyjukat aztán eldobja, szerinte szociopata stb. Mondtam neki, hogy engedje el, de csak rá van feszülve a témára.
" engedje el, de csak rá van feszülve "
Hogy tudná elengedni, ha tényleg egy szociopata a tesója?
A anyjának az élete párja halt meg, alig kiheverhető trauma, ilyen helyzetben mindenki, te is védenéd az édesanyádat egy mégnagyobb traumától, hogy úgy veszítse el egyik gyerekét, hogy az elárulja, kihasználja, lábtörlőnek használja.
Én úgy elverném a tesómat, hogy összeszarná magát.
Aztán mégegyszer, biztos ami biztos.
Az ember életében jönnek mennek az emberek, de egy édesanya, aki életét szentelte a gyerekeinek, az mindig az marad, érthető, hogy aggódik.
Jogos a felháborodásod, DE!
Ismétlem: de. SEMMI közöd ahhoz, hogy ők hogy élnek, vagy milyen "kedvenc", vagy nem kedvenc ételt főznek.
Amit leraknak elétek illik azt megenni és megköszönni.
Ha csak nem olyan étel, ami nem megy le. De jelen esetben nem erről van szó ugye?
Hozzáteszem még a barátnődnek sincs joga beleszólni abba, hogy ezek ott ketten hogyan élnek!
Ha nekik, kettőjüknek (anya és fia) megfelel az az életmód, hogy ők hogyan élnek, és mit nem csinál meg az édes kicsi fiacskája, mert a mama elkényeztette, AKKOR NEKED, de még a barátnődnek sincs köze ahhoz, hogy ők hogyan élnek!
Nem tudom miért képtelenek emberek felfogni azt, hogy nem szólhatnak bele mások életébe?!
Én sem értek egyet ezzel az egésszel, de beleszólni semmi joga senkinek sem!
Ők élnek együtt, ti már külön vagytok, nem éltek velük!
Ha velük élnétek egy háztartásban, más lenne a helyzet. De ti ott csak vendégek vagytok.
Mind a ketten!
Igazad van. Csak már félek, hogy barátnőm egészségére is rámegy ez a szorongás. Veszekedett is már a testvérével emiatt. Feleslegesen, mert azt nem érdekli. Én eddig kb. két mondatot beszéltem vele. De elég amit látok, hallok. Nyilván nem amiatt szorong, és van rosszul, hogy nem a kedvenc ételét kapja, hanem vannak durvább dolgok is.
Én meg sokszor nem tudok már mit mondani neki, vagy nyugtatni.
Az előző válasz van az ötös válaszolónak ment.
Hatos, ne haragudj, de mi az hogy nincsen köze hozzá?
Az édesanyja.
Nincs köze hozzá.
Ha nekik ez megfelel,az ő dolguk.
Attól,mert neki is az édesanyja,nem él velük,nincs velük anyagi közösségben.
Ha az anyját zavarja,majd ő szól érte.
Neked pedig,ha elmész vendégségbe ezt el kell fogadnod,és a barátnődnek is!
7# Elhiszem, de akkor sem megoldás az, hogy ezen morfondírozni. Egyébként az ételt csak úgy mondtam, de kiemelhettem volna bármit. Nem ez a lényeg, hanem a tény, hogy mi is van, és hogy kell viselkedni. El tudom képzelni, hogy mik mehetnek ott, de meg kell tanulni elkülöníteni magunkat ezektől a dolgoktól. Ezt kéne megtanulnia a barátnődnek is, mert változtatni úgy sem lehet az ilyen helyzeteken.
Ott mind a kettőjükkel van a baj. Az anyával, és a fiával is. Az anya a kulcspont, mivel ő nevelte ilyenné a fiát is. Ha az anyjának elvárásai lettek volna a fiával szemben, és nem hagyta volna elkanászodni, akkor most nem lenne ez. Tehát haragudhatunk itt az elkényeztetett hülyegyerekre, de valójában ugyanannyira hibás az anyja is, ha nem jobban.
Egy felnőttnek kell észnél lennie, hogy hogyan neveli a gyerekeit és mit enged meg nekik.
Te pedig próbáld megmagyarázni ezeket a barátnődnek, és elfogadtatni vele azt, hogy ez nem fog változni, jobb ha beletörődik, sőt készüljön fel, hogy rosszabb lesz.
Koncentráljon arra, hogy az anyjával lehet, semmi másra. A hülyegyereket meg hagyja figyelmen kívül. Te is.
Ezt így nem lehet csinálni! Így mindeni csak rá fog menni!
Ti is, a kapcsolat is, és neked is eleged lesz egy idő után a barátnőd akár még jogos nyafogásából is.
Fogja fel a barátnőd is, hogy a megváltozthatatlant nem lehet megváltoztatni, és próbálja meg magát ezektől függetleníteni!
Keressen mást, ami lefoglalja!
Nem elég akkor arra gondolni és higgadtnak maradni, amikor ott vagytok???
Minek ezzel még a szabadidőben is foglalkozni?
Anyját segítse bevásárlással, és kész. Ennyi!
Beszélgettek amikor ott vagytok és kész. Utána meg szépen hazamentek, és élitek tovább az életetek!
Közben pedig nem gondoltok hülyeségekre és nem ez foglal le benneteket. Ezt fogja fel végre a barátnőd is!
Akkor minden rendben lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!