Mérgező/ bipoláris anya-lánya kapcsolat okozta traumàkból kilehet gyógyulni?
Sokáig, amíg nem láttam más példàt bele sem gondoltam hogy mennyire nem normàlis a kapcsolatom anyámmal. Ő általában ideges természetű, neki se volt könnyű élete és emiatt egyáltalán nem hibáztatom mert biztos nem tudatosan viselkedett így velem. Viszont teljesen hullámvasút volt az életem vele. Egyik percben imádott, puszilt örült nekem, fél óra múlva ha valami nem úgy sült el ahogy neki tetszett már kiabált rám, kétbalkezes mamlasz voltam. Hol szeretett, hol nem voltam semmire se jó a szemében, naponta több ilyen periódus volt.
Érzékeny is voltam már gyerekkorom óta, ha sírtam akkor mèg jobban feldühítettem. Nem volt privát szférám, saját dolgaim. Mai napig ha nekem más elképzeléseim vannak ő támadásnak veszi és megsértődik.
Azt vettem észre hogy önbizalomhiányos vagyok, és a saját kapcsolatom is elkezdett ilyen hullámvasút lenni. Nem hiszem el hogy tényleg szeret és minden apró jelet arra vetítek ki hogy ezt alátámasszam.
Elkezdtem járni pszichológushoz mert nem akarom hogy tönkremenjen az életem emiatt, mert amúgy sok mindent elszeretnék érni, jók a képességeim de az érzelmeim hátráltatnak.
Aki átment hasonlón tudna adni tanácsot ? Kilehet ebből gyógyulni hogy normális életem legyen és ne legyek a hatása alatt ?
25n
válasza:Pszichológus kevés ezekhez , pszichoterapeuta kéne, meditáció, önismereti tréning tábor ilyesmi, mondom szakemberként aki bantalmazottakkal fugokkel dolgozom, traumat nehéz oldani mindenki más más szemyiseg más traumakkal más feldolgozási képességgel ,a gyászt is másképp kezeljük a traumat is, ezért is gyakori h transzgenerációs örökséget viszed tovább de ha le tudod tenni onnantól kezdve sokkal könnyebb lesz és nem adod tovább te sem.
70F
válasza: válasza:Anyukad hullamzo viselkedesere sokat nem tudok irni, sajnalatos ha ilyen. Masokkal is ilyen volt?
25 evesen szerintem el tudod donteni mit szeretnel csinalni, de velemenye attol meg lehet, es ezt szerintem mindig el is fogja mondani. Ilyen idossen szerintem ezt illik meghallgatni, de NEM KELL elfogadni. Ilyen minden csaladban van. Valoszinu nem rosszat akart.
Probaltad vele megbeszelni hogy igy erzel?
“Nem hiszem el hogy tényleg szeret és minden apró jelet arra vetítek ki hogy ezt alátámasszam.” Ha ez a mondat nem lenne nem irnam de ettol olyan mintha (reszben) magadnak is bemagyaraznad a dolgot.
“ Kilehet ebből gyógyulni hogy normális életem legyen és ne legyek a hatása alatt ?” Latatlanban erre nem tudok valaszt adni, de az hogy felismerted a problemat es tettel a megoldas erdekeben mindenkeppen jo jel. Egy pszichologus is sokat tud segiteni, de szerintem a problemat a gyokerenel jobb lenne orvosolni. Ha apukaddal vagy ha vannak, testvereiddel jobb a kapcsolatod, lehet ok is tudnanak segiteni.
Minden jot kivanok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!