Anyám nem akar engem. Mit tehetnék?

Nem várt gyerek voltam, a harmadik. Úgy nőttem fel, hogy megszoktam a szegénységet és a nélkülözést, hogy nincs, és nem, és nem tehetem.

Válás, verekedés, bírósági perek, idősebb testvérem drogos lett, de egyébként a két bátyám már egyetemen van. Én maradtam itthon anyával.

Anya kontrollmániás, kényszeres. 18 éves lány vagyok, és még van egy évem a gimnáziumból, mielőtt önállósodhatnék. Nem mehetek ki a házból, ha igen, ő mondja meg milyen ruhában. Nem ehetek azt amit akarok, nem jöhetek haza amikor akarok, nem járok bulizni, tanulni csak itthon szabad, a szobámat nem zárhatom (direkt ferdén van felrakva a zár, hogy ne lehessen kulcsra zárni).

Nincsenek olyan ruháim, telefonom, ingóságaim mint a kortársaimnak, itthonra nem hozom őket, mert anyám beszólogat nekik (pl. mit keresnek itt), vagy engem szid előttük (parazitának hív).

Iszik, olyankor hangos, haragos és kötekedő.

Ami azt illeti, nem tanultam meg szeretni, mert kiskorom óta sértve szeret. Bánt, bármit teszek, megjegyzést tesz rá/megtiltja, ha látja hogy élvezem (pl. ha festek a szobámban, üvölt, hogy tanuljak, ha tanulok, üvölt, hogy tanuljak mást stb.), nem beszélgethetek vele, mint anya a lányával, mert kritizál, keresi a hibákat, és rendszeresen a tudtomra adja, hogy értéktelen, lusta, élősködő kis r.banc vagyok (ez utóbbit nem tudom, honnan vette). Kedves szavunk nincs egymáshoz, az együttélést részemről a túlélés jellemzi, részéről a stressz levezetése (a munkahelye nem stresszes egyébként, nem tudom, honnan van benne ennyi indulat). Kiskoromban vert is.

Most, hogy ketten vagyunk, elviselhetetlen a helyzet.

Többször elmondtam már neki az érzéseimet, ilyenkor nem vesz komolyan, kigúnyol, cinikusan tesz valami megjegyzést, elhallgattat, kiabálni kezd. Lehetetlen az, hogy beszéljek vele (minden létező módon próbáltam már, még levelet is írtam gyerekként), tényleg az.

Mit tehetnék? Még két évig itthon kell, hogy legyek, mert apám nem támogat semmilyen formában, úgyhogy anyagilag anyámra vagyok utalva (a diákmunka nem fedezi a taníttatásom és a megélhetésem).

Üzenetben tudom részletezni a családi életünk furcsaságait.

Ideges vagyok, stresszes, levert, fáradt, szomorú és pesszimista.

Szeretném, ha nyugalom lenne itthon, és nagyon szeretném, ha szeretne -vagy ha éreztetné, hogy szeret. (A legnagyobb sértése az szokott lenni, amikor azt mondja, hogy hormonálisan szeret, mert belé van kódolva, csak ez tartja vissza attól, hogy ne b.sszon ki otthonról, mint a macskát sz..ni).