Jobb lenne több generációs nagycsaládban élni, ha meglenne a kölcsönös tisztelet oda-vissza (idősebb és fiatalabb generációnak egyaránt)?

#100: Így van!

És az idős szülőktől sem elvárható, hogy költözzenek nagyvárosba, csak emiatt...

UGye a mondás, hogy "idős fát nem lehet átültetni"....

Nagyon egybitesen látja a dolgokat, aki ezt a feltétlen együttélést forszírozza...

Nálunk anyámék laknak így mi együtt.Jól megvagyunk, közösen kirándulunk, ők főznek háztartást vezetik, mi meg dolgozunk.Jól érzem magam hogy nagy a családunk.

37F

101:

"És az idős szülőktől sem elvárható, hogy költözzenek nagyvárosba, csak emiatt..."

Igen, és mint említették, nem véletlen, hogy vannak idősgondozásra szakosodott helyek amik direkt erre épültek.

Elég egy stroke, egy csípő protézis, és a mama már nem megy fel a lépcsőn, sőt, kerekesszékes is.

Speciális ágy kell neki, ülőzuhany...

Tegyük fel, hogy neki se demens, és állati nagy béke és egyetértés van a családban.

Még így is szorulhat valaki speciális terekre, bútorokra, amik drágák.

Ezek a dolgok nagyon be tudják szűkíteni az ember életterét, és a házat ehhez adaptálni nem biztos, hogy lehet.

Tényleg beáldoznád a szüleid, nagyszüleid életminőségét?

Ha mondjuk nehezen hagyja el a házat, csak a tv előtt rohad szegény, mert 10 éve még nem volt probléma, hogy a hegyen laktok, és az utcán macskakő van?

Mi van, ha valaki az egyik napról a másikra épül le, ennyi idő alatt nem fogod tudni szétcsákányozni a fürdőt, beszerelni az ülőliftet.

Ha a mamának menni kell dialízisre heti többször, akkor nem árt ha van egy speciális kisbusz, amibe be lehet tolni a széket.

Szóval van olyan eset, amikor az ember tényleg a legjobb szándék mellett is rászorul a lakóotthonra ami direkt úgy épült, hogy biztonságos, kényelmes legyen, és ezekre a dolgokra van egy bevált módszer.

Kérdező, ha te így akarsz élni, ki akadályoz meg benne?

Csak nem a családtagjaid, akik nem így szeretnének?

Nézd én egy köztes generáció vagyok. És nem, nem szeretnék sem a szüleimmel, sem a gyerekeimmel egy háztartásban élni.

Miért nem? Mert másként élnek, mint én. Más az életritmusuk, mások a preferenciáik, más virágokat ültetnek a kertjükbe, másként rendezik be az otthonukat, más ételeket főznek, másként töltik a szabadidejüket.

Nekem is egy életem van. Nekik is. Miért kellene egyfolytában feladni a saját elképzeléseimet, csak azért hogy megfeleljek nekik? És vicaversa.