Jobb lenne több generációs nagycsaládban élni, ha meglenne a kölcsönös tisztelet oda-vissza (idősebb és fiatalabb generációnak egyaránt)?

Ez az egyik. Vagy mikor a kaját összerágja, kiköpi, és a párnája alá rejti. Nem veszi be a gyógyszereit, csak úgy tesz, mintha...

A pelenkaletépés az fantasztikus...

Egyszerűen megalázó pelenkázni egy öreget. Mindenkinek. De a kérdező nem élt ebben, és nem hiszi el, hogy ilyen létezik.

Én mondjuk biztosan megőrülnék, ha a szüleimmel egy házban kellene élnem (21 évesen úgy húztam el a csíkot onnan, mint a huzat), mert ők olyanok.

Nem rosszindulatúak, csak azt hiszik hogy ők mindent jobban tudnak (hápersze), és ha nem az ő akaratuk érvényesül hajlamosak megsértődni.

Azokban a családokban tök jól működik az elképzelésed, ahol a felek kölcsönösen tisztelik egymás életterét, értsd: nem szólnak bele, hogy a másik mit csinál, mikor jön, hová megy, etc.

Csak hát ez elenyésző.

Volt itt egy kérdés, hogy miért baj, ha mindenki akkor eszik, amikor akar és nem várja meg a másikat - mondjuk nem értettem, sohasem, hogy miért kell együtt kajálni.

Én felkelek 6-kor és max. 8-kor reggelizek, ergo délre éhes vagyok.

A barátom ellenben kilenckor kell, fél tíz előtt nem reggelizik és egynél előbb nem is éhezik meg.

Akkor hogy gondoltad, hogy én ne egyek délben, hanem éhezzek még 1-2 órát, mert nem lesz közös kaja?

Vagy ő ne reggelizzen (muszáj neki, mert éhes), hogy délre kiürüljön a hasa?

Gyűlöltem ezt az együtt együnk dolgot, mert más a bioritmusunk, más mennyiséget eszünk, ergo máskor éhezünk meg.

Volt neked demens családtagod?

Nem, nyilvánvalóan nem, különben nem írnál fxságokat- már bocs.

Nekem volt, és valóban remek volt éjszakánként fenn lenni, mert kedves nagyapám ordibált, majdnem megverte apát, a kihívott orvossal üvöltözött, random az asztalra pisált vagy épp összeszrta magát...

És pl nekem 55 kilós nőként mit kellene csinálnom egy 90 kilós 187 magas férfival? Mit tudok csinálni, hogyha ő ellenkezik? Hát pontosan annyit és imádkozni, hogy engem nem fog megütni.

Sajnos rettenetesen tudatlan vagy, kérdező.

A közös evésről annyit, hogy 6-8 emberre főzni mindenki ízlése szerint még úgy is nehéz, ha nincs allergia, cukor betegség, vagy autizmus a családban, és mindenki eszik mindent.

Ez anno azért tudott működni, mert családi föld volt, mindenki ment kapálni és kész.

A mai világban így nem lehet megélni, és kb senki nem fog az első munkahelyéről nyugdíjba menni.

A legtöbb ember 4-5 teljesen más helyen tuti dolgozik, az egyik város, a másik vidék.

Ritka az, hogy senki nem kap állásajánlatot két várossal odébb.

És akkor ott az iskola választás, egyáltalán nem garantált, hogy az adott városban a gyerek jó iskolába tud menni, pláne továbbtanulni.

Arra sincs garancia, hogy amikor a gyerekek felnőnek, ők is mind maradni akarnak.

Ha emellé a szülők, nagyszülők is meghalnak, akkor könnyen a nyakadon marad a ház 5-10 év után, még 15 év hitellel.

Egy ilyen termeszvárat kiadni kb lehetetlen, és eladni is nehéz.

És nem, nem gondolom, hogy annó tényleg konfliktus mentes lett volna ez, csak csak egyszerűen nem volt más opció.