Milyen tesvérnek örültél volna legjobban?

Lany vagyok és mindig is akartam egy idősebb fiú tesót:D Szóval bátynak.

(Csak egy nővérem és egy húgom van)

Annak, aki van, egy öcsnek. De ha bármilyen más testvérem lett volna, ugyanígy szeretném.

Bár gyerekkoromban szerettem volna egy ikertesót, az egyik unokatesómmal, annyira hasonlítunk, hogy gyakran játszottuk, azok vagyunk.

Nekem 2 ocsem van es en soha nem akartam testvert, utaltam az egeszet, egyke szerettem volna lenni. Ez tobbek kozott azert is van igy, mert mindig nekem kellett veluk foglalkozni, mar alsos koromban is, de nevelnem tilos volt oket, tehat folyton ram akasztottak az ocseimet, akik elpofatlanodtak attol, hogy nekik mindent lehetett es meg szolt is nekik anyam, hogy ha a kezukre merek csapni, vagy kiabalni merek veluk, nem figyelek rajuk, nyugodtan aruljanak be es majd megkapom a magamet. Egyszer amikor hergelt a kisebbik ocsem, tonkretette a jatek kutya gyujtenyem darabjait a szemem lattara, kozben hencegett, hogy ugysem tehetek ellene semmit, jol pofan vagtam. Anyam ezt duplan adta vissza. Ez odaig fajult, hogy egyszer a kamraba zarkoztam, mert a nagyobbik kessel kergetett a lakasban. Termeszetesen ez is az en hibam volt a szuleim szerint.

Ezert majd biztosan kapok itt, de szerintem a szuloknek kotelesseguk lenne a gyerekuk velemenyet (amennyiben ugye mar van annyi idos a gyerek, ha nem az mas) is kikerni arrol, akarnak-e testvert es milyen feladatokat vallal el szivesen, ami egy kistesoval jar. Ha pedig csak ugy vallalnak meg tobb gyereket a szulok, akkor a legidosebb gyerek ne bebiszitter legyen mar.

Most igy ugy gondolom fiatal felnottkent, hogy egy olyan testvernek orultem volna, akivel szinte legjobb baratok is lehettunk volna.

Olyanra vágytam aki a legjobb barátom lehet, akivel mindent meg lehet beszélni. Mindegy milyen nemű. Sajnos nem jött össze.

1 nővérem van, 4 évvel idősebb, se sosem volt szoros a kapcsolatunk. Egy ideig próbáltam őt megismerni, közel kerülni, de idővel feladtam. Teljesen más mint én. Távolságtartó, rideg, soha a szeretet szikráját sem fedeztem fel nála irányomban. plusz a szüleink miatt nagyrészt nem együtt nőttünk fel. Nagyon magába van fordulva, megkeseredettnek tűnik, irigy volt arra is amikor én 24 évesen összejöttem a párommal, aztán eljegyzéskor is, majd akkor is amikor én férjhez mentem mikor 25 voltam, neki pedig még párja sem volt soha, most 40 évesen sem., Ha olyan kedve van , kifejezetten rosszindulatú, beszólogat, bunkó stb.

Kb semmi közünk nincs egymáshoz sajnos. 36/N

Én annak örültem volna, ha nővérem nem lett volna. Rengeteg bántás ért felőle és nagyon levitte az önbizalmamat a folyamatos felsőbbrendűsködésével, a "mindent jobban tudok nálad" magatartásával. 9 év van köztünk, ami kb 20-nak érződik, mert én tapasztalatlan vagyok a koromhoz képest, ő viszont már rég úgy viselkedik, mintha már túl lenne a harmincon, pedig még másfél éve van hozzá.

Bátyám kb olyan, mintha nem lenne, időnként látom, eldumálgatunk, de sose volt tartósan jelen az életemben, nem töltött be ilyen védelmező és pédamutató szerepet. Vele 9 év van köztünk.

Öcsémnek nagyon örülök, hogy létezik, anélkül, hogy róla gondoskodhattam volna kb egész gyerekkoromban, hogy vele játszhattam, még jobban az őrületbe kergetett volna a nővérem és egy igazi, klasszikus züllött tini lettem volna, aki lehet a középiskolát sem végzi el.

Ha választhatnék, akkor legidősebb gyerek lennék, lenne egy öcsém és lenne egy húgom is. Sokáig akartam kishúgot, kb 5-10 éves koromig, de szülőkkel együtt 5-en (bátyám más anyától van, nála élt mindig is) laktunk egy 3 háló+ nappali jellegű házban, szóval bővítenünk kellett volna a házat, nagyobb autó is kellett volna, illetve kisgyerekként problémás voltam, úgyhogy, ha apa nem beszéli le anyát az abortuszról, még öcsém se lenne, nemhogy kishúgom.