Miért érzem ezt megalázónak?
Tudni kell rólam, hogy alapból nagyon kicsi az önbizalmam, és nehezen nyitok mások felé, még a családom felé is mostanában. A szobámban ülök bezárkózva, mert otthon csak ott érzem jól magam. (Vannak barátaim is, akik között majdnem önmagam lehetek. Ők amúgy elfogadnának, de akkor is nehezen nyílok meg teljesen)
Szóval otthon szinte csak a szobámban vagyok, viszont ott önmagam lehetek. Felszabadutan táncolgatok, meg ilyenek, amit a család előtt sose tennék. Egyik nap is éppen táncoltam, amikor anyum benyitott. Nem szólt semmit arról amit látott, csak elmondta miért jött és aztán kiment. Mégis annyire megalázottnak éreztem magam, mintha azt a kis biztonságos részt, ahol önmagam lehetek elvette volna.
Utána következő alkalmakkor se szabadultam ettől az érzéstől, akármikor a szobámban táncoltam, vagy bármi, folyton az ajtó felé néztem, hogy nehogy bejöjjön valaki.
Nektek volt hasonló, hogy valaki tudomást szerzett valami olyanról, amit egyáltalán nem akartál neki megmutatni? (Napló, titkok, vagy tényleg bármi ilyesmi, ami neked fontos)
Hogyan szabadulhatnék meg ettől az érzéstől? Semmi rosszat nem csináltam, nem egy 18+os dolog közben nyitott rám, csak táncoltam, mégis legalább annyira megalázónak érzem.
"Miért érzem ezt megalázónak?"
Ezt a kérdést pszichológusodnak tedd fel. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy normális ez a mértékű bezárkózás???
Jogos. Kamaszként én is rettentő zárkózott voltam, és utáltam, amikor jöttek a kérdéseikkel, meg hogy nem normális, amit csnálok.
Végülis novelláíró versenyeken vettem részt, most meg könyvet írok, és továbbra is introvertált vagyok... de persze, nem normális.
Egy extrovertált sohasem fog megérteni bennünket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!