Mit lehet kezdeni ilyen szülőkkel?
Sziasztok!
Az a problémám kiskorom óta, hogy anyukám nagyon túlféltő. Viszont én már 25 éves vagyok és már nagyon idegesít ez az egész. Azt hittem, hogy ha felnövök, akkor abbahagyják ezt, de sajnos nem. Ha elmegyek valahova akkor az az első kérdés hogy "Hova mész?" aztán "Kivel mész?", "Mikor jössz haza?", "Ne maradj sokáig!"
Megértem az e mögötti dolgot, mivel én egyke gyerek vagyok. Nincsen testvérem és én is nagyon nehezen lettem a szüleimnek. Így természetes, hogy nagyon féltenek és tudni akarják, hogy hol vagyok, jól vagyok-e stb. Viszont ennyi idősen úgy érzem ez már kezd nagyon terhes lenni számomra.
A másik dolog, hogy mindenbe beleszólnak meg ők mindig mindent jobban tudnak. Állandóan kritizálnak meg amibe csak tudnak belekötnek. Pl az utóbbi időben felszedtem pár kilót, amit igyekszem leadni. Nem sok feleslegről van szó, de anyámtól folyton megkapom, hogy úristen hogy nézek ki stb. miközben anya és apa is eléggé túlsúlyosak.
Anyám konkrétan irányításmániás vagy nem is tudom mi a legjobb szó arra, ahogy viselkedik. Szeretne mindent az irányítása alatt tartani, mindennek úgy kell történnie ahogy ő elképzelte, mert ha nem képes akár agresszívan is viselkedni. Itthon mindenkit ő akar irányítani és úgy jár-kel a házban, mint valami terminátor. Ha valami nem tetszik neki, akkor kiabál és alig várja az ember, hogy elhallgasson végre. Zenét sem hallgathatok akkor amikor kedvem van hozzá. Csak akkor ha a szüleimet nem zavarja vagy épp nekik is olyan kedvük van, hogy megengedik. Máskülönben kikapcsoltatják velem.
A páromat is folyamatosan kritizálják, mint ahogy egyébként mindenkit. Ezért nem szomorkodom túlzottan emiatt, mert tisztában vagyok azzal, hogy ők mindenkibe találnak kifogásolni valót. De már lassan ott tartunk, hogy anyám beleakar szólni a kapcsolatomba. Ha elmegyünk a párommal randizni akkor mindig mondogatja, hogy ne maradjak sokáig, ezt meg azt ne csináljam meg ne gondoljam komolyan a párommal, mert ilyen meg olyan. Persze mindenkinek vannak hibái. Nekem is, a páromnak is, a szüleimnek is. De a szüleim egyszerűen túlféltenek, mindenbe beleszólnak, mindenbe belekötnek, mindenkit kritizálnak, semmi és senki nem elég jó nekik.
Ezek miatt a dolgok miatt már egy jó ideje gondolkodom a költözésen csak eddig még nem tudtam megvalósítani főleg az anyagiak miatt, de azon vagyunk a párommal, hogy mielőbb összetudjunk költözni. Biztosan abba is belefognak majd szólni meg hogy gondoljam át stb de úgy érzem nincs mit átgondolni. Szeretjük egymást a párommal és együtt képzeljük el a jövőnket plusz mindketten 20 felett vagyunk már itt az ideje önállósodni meg itthon sem birom már elviselni a szüleimet azok miatt amiket leírtam.
Próbáltam már velük beszélni ezekről a dolgokról, de mindig az a vége, hogy saját magamnak köszönhetem azt ahogy viselkednek velem és én legyek az egyetlen aki változtasson. Ők teljesen jól csinálnak mindent.
Valakinek viselkednek még hasonlóan a szülei? Mit tudott kezdeni velük?
Kezd már nagyon elegem lenni. Nem szeretném megszakítani a kapcsolatot velük, de szeretnék némi távolságot is tartani tőlük, hogy ne menjenek az idegeimre.
"15 évesen kezdtem el azt hogy nem hagytam hogy bármit megtiltson nekem."
LOL. A nyúl viszi a puskát? 15 évesen gyerek vagy. És nem, nem azt csinálsz, amit akarsz.
Én úgy törtem ezt meg hogy olyan dolgot csináltam 22 évesen amit ő TILTOTT. Szó szerint :D Felutaztam Budapestre egymagam, "titokban" (nem számoltam be neki róla) és amikor megtudta, üvöltött, ordított, kikészült.
Na azóta rájött hogy azt csinálok amit akarok, akkor amikor akarom. Meg sem próbál visszafogni mostmár.
No igen, az idomítható szülő nem az a típus amilyen a kérdezőé, bármilyen büszkék rá az ilyen hősök. :)
Kérdező, kezdd el a saját, felnőtt életedet. Elég egy héten egyszer találkozni velük, megváltoztatni senkit nem tudsz. De ha te döntöd el a kapcsolattartás mennyiségét és minőségét, nem otthon lakva már nem lesz a kezükben a gyeplő.
1-es és 3-as vagyok.
Hát 4-es, én 15 évesen mentem fel pestre (150km) aztán mikor anyám észrevette hogy nem vagyok otthon hivogatott meg azzal fenyegetett hogy rám hívja a rendőröket. Kikapcsoltam a telót, mikor haza értem másnap már nem is akart beszélni az egészről. Meg pl anyám először nem akarta engedni még azt se hogy motorozzak max robogóval, én meg az engedélye nélkül vettem nagymotort úgy hogy jogsim se volt még semmire. Meg minden ilyen b*romság. Legalább nem volt unalmas az életem, minden f*szságot megcsináltam ami eszembe jutott :D
EGyetértek azokkal, akik azt írják, hogy 15évesen el kellett volna kezdeni a lázadást. Lehet, hogy nem rögtön vmi extrém dologgal, de szépen határozottan...
Minél később, annál nehezebb a leszakadás. Főleg ha kontrollmániásak a szülők.
Halló, ifjúság, ahogy a gyerekeket sem lehet egyformán nevelni, úgy a szülőket sem, az megvan? :)
A kontrollmániás, mint az elnevezésből is látható, nem féltő-szerető-megengedő, hanem kontrollmániás. Másik doboz.
#1,3,6: tudod nem minden szülő idomítható. Az én 15 éves fiam is próbálkozott, csak nem motorral hanem hajóval. Őt a balatoni rendőrök hozták haza. Másnap nem volt hajója. Mert nem a nyúl viszi a vadászpuskát.
Kérdező, 25 éves vagy. Ezen csak a költözés segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!