A hálátlan szülőkkel mit lehet kezdeni?
Édesapám meghalt, mert alkoholista volt és elitta a máját.
Anyám is az volt, de ő még időben abbahagyta, de mondanom se kell ő sem úszta meg ennyivel idővel mindkét lábát elvesztette. Nos ez egy éve történt, miután leérettségiztem.
A sorozatos dohányzás, az alkoholizálás és a rendszertelen evés meghozta "gyümölcsét". Hozzáteszem, hogy túlsúlyos, ami nem meglepő. Feladtam minden kapcsolatom, a munkám, az egész nyomorult életem, hogy mellette maradjak és ápoljam. A testvéreim szarnak a fejemre és egyedül vagyok/voltam vele egész végig. Egy idő után elegem lett belőle és felhagytam a dohányzással és minden káros szenvedéllyel, s azóta edzésekre is elkezdtem járni. Nos ez az egész családom szerint nagyon drága. Amit még le is szarnék, de soha egyetlen egy pillanatra sem áll ki mellettem. Egyszer nem hallottam a szájából azt, hogy igen fiam köszönök szépen mindent és beszéljük meg a jövődet. Soha nem védett meg senkitől sem, ha mondjuk verbális konfliktusba keveredtem valakivel, aki (most finoman fogalmazok) oly mértékben pocskondiázta a személyemet, hogy már-már az öngyilkoság gondolataival küszködtem. Anyám aki megvádol avval, hogy meglopom, nem támogat semmiben, sőt ellenem dolgozik. Ez rettenetesen fáj. Komolyan most már ott tartok, hogy itt hagyom a francba és bebszom az öregek otthonába és elmegyek innen. De egy baj van nem tudom honnan kezdjem. Elszállt az életbe vetett bizalmam. Nem tudom honnan induljak. Semmihez nincsen affinitásom, totálisan kilátástalannak érzem az életem. Nincsenek barátaim sem mára már azok is elhagytak. Ha összeveszek vele és szerintem jogosan fennakadva valamin, akkor az egész családtól kapom az oltást, hogy ő akkor is az anyád.. Nem szerintem nem számít, hogy az anyám vagy a szomszéd öreg nénike. _Nem érdekel, ha megbotránkoztatok mindenkit, de akkor is elküldöm melegebb éghajlatra az illetőt, ha az az anyám is. Persze főleg akkor, ha az a személy nem nevezhető anyámnak. Biológiailag igen, de másként nem nevezném. Segítségeteket szeretném csak kérni ez ügyben, kinek volt evvel kapcsolatban valamiféle tapasztalata, és élt e már át hasonlót. Ha igen, akkor tudnak e tanáccsal ellátni, hogy mit érdemes ilyenkor tenni? Lehet hogy én is egy büdös árokásó csö9vesként fogom végezni napszámosként egy önkormányzat csicskása ként. De akkor már komolyan mondom tényleg semmi értelme az életnek. Úgy járok majd mint József Attila. Vagy inkább járjak hasonló kép ha ez így marad.
Keress munkát! Költözz el (bérelj akár egy szobát valahol)! Keress egy pszicholósust, hogy segítsen helyrerakni a lelki világodat (hidd el, ezek után szükség van rá), aztán ha szebben látod a világot, kezd el újra kiépíteni a baráti körödet, és keress egy barátnőt.
Amiben élsz, az egy nagyon mérgező család, tudni kell kilépni onnét.
Keress munkát, ha van, akkor pedig albérletet és amint találsz, lépj le.
Minnél messzebb mész, annál jobb.
Bűntudatod ne legyen, így is sokkal többet tettél, mint amit megérdemelt.
Jöhetnek a tesók, hiszen "csak az anyjuk"
bocs de felnött munka nálküli vagy aki egy rokkant nyugdijból jár eddzeni...
már ne haragudj de ez az önfeláldozosdi barom1ág
menj dolgozni költöz el és a tesodidal közösen csengesetek ki egy ápoló nőt
ne hagyd már hogy enyire kihasználjanak
Edzés drága: Amennyit megspórolsz a cigin, azt erre költöd. Hátrébb vagy? Nem. Akkormeg?
Én az egészet otthagynám a fenébe amint lehet. Keresni valami normális munkát, aztán elköltözni (főleg ha a házról is rossz dolgok jutnak eszembe).
Nincs valami végzettséged? Ha nincs akkor nem tudsz valamit szerezni? Sokminden van amit ingyen is meg lehet szerezni, hátha találsz valami olyat, amiből meg is lehet élni.
Ennek a szülő dolognak túlságosan nagy feneket kerítenek. Két különböző nemű ember rosszul védekezik, aztán kész. Ez volna az a nagy dolog? Vagy miért más? Mert ők direkt nem húztak gumit? Mégcsak nem is kérted hogy szüljenek meg.
Második fokozat, mert tetőd ad a fejed fölé, meg enni ad. Ez meg a kötelessége. Ha mégsem teszi, akkor meg az állam is megteszi. Egy teljesen idegen akármi. Tehát megint ott vagyunk hogy gyakorlatilag semmi különöset nem tett, és ezeket nem is te kérted tőle.
Szerintem az embereket a tetteik határozzák meg, miért kivételek ez alól a szülők? Ha anyád ok nélkül üt, szidalmaz, stb, akkor miért lesz jó ember? Mert ő szándékosan csinálta azt amit más véletlenül: szült egy gyereket? Ilyenkor nincs kettős mérce? Esetleg köszönd meg azt, amit bárhol máshol is megkaptál volna? Mert többet nem nyújtott.
A szülőt azért kell tisztelni, mert egy tiszteletre méltó ember, azért kell benne megbízni, mert érdemes, meg lehet benne bízni, azért kell szeretni mert szeret, azért kell neki segíteni, mert ő is segített neked.
Ok nélkül pofánváglak, mindennek lehordalak, rossz ember vagyok.
Ok nélkül pofánváglak, mindennek lehordalak, szeretkezek valakivel, rossz ember vagyok.
Ok nélkül pofánvéglak, mindennek lehordalak, megszüllek, jó ember vagyok.
Ok nélkül pofánvéglak, mindennek lehordalak, megszekszuáltam anyádat jó időben, jó helyen, jó ember vagyok.
Én arra szavazok hogy attól lesz valaki jó, mert egy jó ember, nem azért, mert ilyen-olyan kapcsolatban van veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!