Mit lehet kezdeni olyan szülőkkel, akik számára étel = szeretet?

A gyerekeidetnem kell minden vasárnap odavinni, és ha te otthon máshogy étkezteted öket, nem is fognak bírni ennyit enni - mint ahogy már te se bírsz.

Ha nem akarsz konfrontálódni, az talán a legnehezebb. Én hasonló helyzetben azt csináltam hogy mindig kértem húslevest, azt szívesen főznek idősebbek, abból a zöldség, husi rendben van, lehet feltűnően kétszer is szedni és elsumákolni a tésztát, azazhogy keveset enni. Másodiknak hus, kicsi köret és valami savanyúság, ha nincs saláta, ha adnak kovászos ubit pl az körethelyett is jó, trükközhetsz azzal h te olyat nem tudsz, és hátha csinálnak a ledvedért, vagy amit anyukád jól csinál, és diétás, dícsérd és mondd h rég ettél. Sütinél meg vállald be h annyi levest ettél hogy inkább csak egy szeéetet kérsz, vagy elviszed.

Nem kötelező minden 7végén ott lenni.

Dönsd el, melyik a fontosabb, az egészséges életmód, vagy az ő sértődésük.

Engem speciel nagyon nagyon nem érdekelne, hogy megsértődnek-e. Én is ilyen családban nőttem fel mint te, és mintha az én sztorimat írtad volna le, én is az állandó lelki zsarolásban éltem "ha nem eszed meg akkor biztos nem finom", "én már vagyok jó semmire"...stb. Kérdező, köztünk az a különbség, hogy én már régen átestem azon, hogy megsértődik-e anyám. Egy idő után már leszokott a dologról, mert látta, hogy a daccal nem ér el nálam semmit, már nem vagyok kislány. Javaslom neked is ezt a módszert :)

Szerintem is meg tudod velük beszélni őszintén. De ne is csak egy nagy beszélgetést képzelj el, hanem szépen, folyamatosan térj vissza a témára újra és újra, anélkül, hogy nagyon erőltetnéd a megbeszélést, és reklámozd, hogy mi minden miatt jobb neked 30 kilóval könnyebben, meg hogy igaziból miattuk is aggódsz, nehogy rámenjen az egészségük a nagy kajálásokra, stb. De azt azért ne várd el, hogy a kedvedért feltétlenül mást (is) főzzenek, hanem ha spagetti van, akkor egyél azt - de csak annyit, amennyit szerinted ésszerű, és szépen nyugodtan dumáld ki magad. Ne legyél hajlandó ezen összeveszni velük, hiszen sokkal fontosabb, hogy szeretitek egymást, mint az, hogy momentán mi az ebéd, meg mennyit ettél. De ha mégis sikerül, akkor se kell olyan tragikusan felfogni, mert ha alapjában véve szeretitek egymást, akkor nem fog sokáig tartani a mosolyszünet.

Attól meg ne félj, hogy majd a te gyerekeid is elhíznak miattuk, hiszen őket te fogod nevelni, nem ők, ők csak időnként jutnak majd némi kényeztetési lehetőséghez - annyi meg azért belefér. Meg amúgy is eleve oda fogsz figyelni a gyerekek súlyára, nyilván, és ha esetleg kezdenének felszedni fölös kilókat, akkor majd beiktatsz nekik is kicsivel több sportot és kész. Tök jó, hogy van róla tapasztalatod, hogy igenis le lehet adni akár sok kilót is, így remélhetőleg nem fogod túlparázni, csak szépen, okosan odafigyelsz.

Esetleg köztes megoldás?

Mondd meg, hogy látják a fogyásodat, és ez azzal is jár, hogy összeszűkült a gyomrod, nem bírsz sokat enni. Mindenből egyél egy bébi adagot, vagy csak a húsból egyél normálisan de köretet kevesebbet, vagy ami neked megfelel, de közben dicsérd, hogy milyen finom és sajnálod, hogy most több nem megy le.

De, és itt jön a csel: feltétlenül kérj belőle ételhordó dobozokban otthonra, hogy majd este megeszed, meg hogy másnap megeszed munkában, vagy még két nap múlva is tudsz belőle enni, sőt, le is fagyasztod, hogy a héten is azt ehesd.

És, vagy tényleg eszel belőle később, vagy, ami a legjobb, vidd el valamelyik szomszédnak, munkatársnak, havernak, aki imád enni, és akkor nem neked kell megenni, de közben másnak is jót teszel. Szerintem sokan vannak, akik örülnek a rendszeres ingyen kajának. Én pl. örülnék, ha a munkatársam rendszeresen hozna nekem potya kaját. :-)

Amúgy sorstárs vagyok, nálunk is a kaja a szeretet és gondoskodás jele, ezt kaptam és örökítem is tovább.