Ha most ilyen anya vagyok később mi lesz?

Én azt vettem észre, hogy a véranyósok, akiket ismertem, rendelkeztek pár külön tulajdonsággal. Párjuk vagy nem volt, vagy ha volt, nem volt meg az érzelmi harmóniájuk. Nem volt egy munkájuk vagy hobbijuk, amit nagyon sajátjukként éltek volna meg. Max munkájuk, amit csak csináltak, mert kell. Az örömöt az adta, ha a gyerekükröl, gyerekeikről gondoskodhattak, és egész életükben háttérbe szorították a saját vágyaikat, mindig a gyerekek javára mondtak le valamiről, teljes mértékben előre helyezte őket mindenben. Aztán ugye, amikor a gyerekek felnőttek, önkéntelenül is visszavárták tőlük, és minden módon próbálták őket magukhoz láncolni, hiszen erről szólt az addigi 20 évük, nem tudták feldolgozni, hogy hirtelen üres lett az életük, nem tudták mással kitölteni.

Anyósomat elnézve én is fékek ettől. Megértem, de az ebből adódí viselkedését nem tudom elfogadni. Szellőzéseim tartani, hogy az anyaság mellett megtartsam a saját identitásom.

Az én édesanyám ilyen nagyon ragaszkodó, főleg mióta a nővérem férjhez ment és "elköltözött". Azért írtam idézőjelben, mert még így is minden héten többször is nálunk van. Ő nagyon anyás, mindent elmond neki, anyám ezért elvárja, hogy én is így tegyek. Konkrétan azt mondta többször is, hogy nem lehetnek titkaim és magánéletem előtte... Most abban a fázisban vagyunk, hogy sajnsos elég komoly egészségügyi problémái akadtak, és habár normálisan nem igényelne neki 24/7 órás felügyelet kell. És mivel apum reggeltől estig dolgozik, nővérem leginkább hétvégén van nálunk, és csak néha hétköznap délután, ezért én kell itthon üljek vele. Ha esetleg el akarok menni barátokhoz délután vagy éppen egyetemre pár órára, kérlel hogy ne menjek és érzelmi zsarolással éri el, hogy tényleg nem megyek.

Mindezek mellett bármit megtenne értem, sokszor volt hogy nem ett csak azért, hogy nekem adja azt az ételt, mert nem telt többre. Nem mondom, hogy rossz szülő lenne, és nagyon szeretem, nem tudom hogyan vislném, ha tényleg bekövetkezne a legrosszabb... Viszont minden nap úgy érzem, mintha ketrecbe lennék zárva, egyszerűen megőrjít.

Ezt azért osztottam meg, hogy tudd milyen ez a gyerek szempontjából. Viszont, ha neked már egyeltalán eszedbe jutott ez, hogy esetleg ilyen anyává válhatnál, akkor az már jó, mert tudatosult benned, hogy fent állhat az esélye, így pontosan tudod mi ellen küzdj. Remélem segíthettem valamiképp :)