Van kapcsolat a közt, hogy az anya mennyi időt tölt kis (1-3 éves) gyermekével és hogy milyen a kapcsolatuk később?

Keretsztori:

>Mikor megszülettem, mindkét szülőm egyetemista volt (23 és 24 évesek),édesanyámnak nem volt lehetősége (teljesen érthetően) otthon ülni velem szülési szabadságon, így gyerekkorom nagyrészét a nagyszüleimnél töltöttem, mivel ők tudtak vigyázni rám.(Hozzáteszem: a nagyszüleimnél laktunk ameddig 4 éves nem voltam). Mikor az öcsém született (6 évvel később) anya már szabadságra tudott menni, és így otthon tölthetett 2 évet gyermeknevelésin.

Mikor kisebb voltam gyakran tapasztaltam, hogy inkább (apai ágú) nagymamámat tekintettem példaképemnek, rá néztem fel, ő volt a központi női figura az életemben, és nem édesanyám, ami valamilyen szinten mindig is kicsit bántott. Ezzel szemben pedig az öcsém imádja édesanyámat, és láthatóan számára ő ez a női figura.

Az iskola miatt a napjaim nagy részét ( általánosan az iskola utáni órákat, este 8-9ig) nagyszüleimnél töltöm, ott ebédelek, ott tanulok (van hogy ott is alszom),mivel a szüleim nincsenek otthon a munka miatt. Így gyakran naponta csupán 2 órára ha látom a szüleimet, és akkor is általában mindenki annyira fáradt hogy nem beszélünk, csak eszünk és lefekszünk (illetve én néha fennmaradok tanulni).

Sosem voltam az a nagyon beszélgetős fajta, a családtagjaimnak túl sokat sosem meséltem arról, hogy mi történt velem, vagy hogy miket szeretek(esetleg kit), stb, ahogy édesanyám sem az. Mindig is csendes, magánakvaló volt, bizalomproblémákkal (ebben hasonlítunk), a szüleivel való rossz viszony, meg a nem túl fényes gyerekkor miatt. Édesapám hívta fel rá a figyelmemet, hogy többet kéne anyummal beszélgetnünk, mert ő sem akarja hogy úgy végződjön ez az anya-lánya kapcsolat, ahogy a nagyanyámé és édesanyámé (nem igazán beszélnek, akkor is általában csak veszekednek). <

Itt kezdtem el gondolkodni, hogy vajon köze van-e ahhoz a kihagyott pár évhez kiskoromból, hogy nem nagyon kommunikálunk anyummal, holott az öcsém mindent megoszt vele, és láthatóan szorsabb a kapcsolatuk

(Félreértés ne essék, nagyon szeretem mind édesanyámat, mind az öcsémet.)

A probléma végsősoron az, hogy nem érzem úgy hogy meg tudok bízni édesanyámban úgy ahogy meg kéne tudjak. (persze, nem attól félek hogy vajon leszúr-e éjszaka, vagy hogy szétkürtöli-e a szomszédoknak, hogy kaptam egy kettest matekból) Nem nagyon jön, hogy megosszam vele az életem részleteit, még azokat sem, hogy milyen filmeket nézek, vagy hogy ki a kedvenc szuperhősöm.

Mivel szeretném orvosolni a problémát, ezért gondoltam meg kéne találni a gyökerét, ezért gondoltam, hogy megkérdem. Szerintetek?

(16/L mellesleg)