Tudtok példát arra, amikor az anya magához láncolta a felnőtt gyerekét, aki később sem tudott leszakadni róla? Milyen extrém esetek akadnak? Szerintetek miért van ez?

Én csak arra tudok a közvetlen környezetemből hogy szerette volna magához láncolni.. anyósom a párom! Kedvencem amit a páromnak mondott: egy feleségtől sose kapja meg azt a szeretetet mint egy anyától. Azért megkérdeztem volna ha ezt a jelenlétemben mondja hogy akkor ezek szerint ő sem adja meg azt a szeretetet apósomnak mint anno az anyja? vagy hogy van ez? Különben is ha belegondolok ez már perverz vmilyen szinten... A szerencse hogy a párom nem esett a fejére és tudja ki mennyit ér a zsarnok mondataival együtt!

Extrém esetet neten olvastam ott konkrétan teherbe is ejtette a srác az anyját (vmelyik afrikai országban volt), és az anya a úgy nyilatkozott jobb is így mert az ő okos fiát nem érdemelné meg egy nő sem meg a vagyon is a családban marad!

Miért van ez? Mert sok szülő nem fogja fel: a gyereket nem magamnak szülöm, a gyerek csak vendég nálam!

Tudok. A felnőtt gyerek már 50 körül jár és még anyucival él.

Elvált szülők, egy szem fiú, anyuci pici fia.

Aztán amikor már vágyott volna önálló életre a fiú, akkor anyucinak hirtelen mindenféle bajai lettek, még öngyilkossági kísérlete is volt. Ezzel zsarolja a fiát.

Természetesen a fiúnak (férfinak) nem sikerült így párt sem találnia.

Másik esetnél az anya anyagilag tette magától függővé a fiát. Hát igen. Itt is elvált szülők, anyu pici fia. Amikor dolgozni kezdett anyukája számlájára ment a fizetése. Hiába dolgozott, anyucitól kellett pénzt kérnie, ha elakart menni meginni egy kávét vagy bármit.

Őt a barátok szerencsére addig piszkálták, amíg erőt vett magán és merte vállalni a konfliktust az anyjával. De addig ő sem talált párt sem, mindenki menekült.

Én egyébként nem értem, hogy egy szülő hogyan képes ilyenre, hiszen láthatja, hogy szenved a gyereke és tudja, hogy ő az oka.

Nagyim nővére művelte ezt a fiával.

Mari néni 10 éve halt meg, 82 évesen, egész addig egy egyszobás kis házban éltek (legalább külön ágyban, szoszo).

Most 75 éves a fia, öregek otthonában lakik, se kutyája, se macskája, és elviselhetetlenül depressziós :(.

#1: sajnos az akaratgyengeség nagyrészt pont az addigi hibás nevelésből fakad.

Elég sok példát láttam már, az enyhétől az elszomorítóan vészes fokozatig.

Adott egy nő, már felnőtt korú gyereke is van, de még mindig az anyja irányítja. Külön laknak (5 percre egymástól), de szabályosan retteg attól, hogy bármi olyat tegyen, amit az anyja nem engedett meg.

Vagy vegyük azt a 40 év feletti férfit, aki még mindig szélsőséges módon csak akkor csinál valamit, ha az anyja mondja. Olyan triviális dolgokra kell gondolni, hogy pl. csak akkor eszik vagy iszik, ha az anyja mondja neki. De ha melege van, sem vesz fel lazább ruhát, csak ha az anyukája rászól.

De olyanról is tudok, akinek azért nem lett soha komoly kapcsolata, mert még jóval túl a 20-on is csak olyannal jöhetett volna össze, aki anyukának tetszik...