Konzervatív gondolkodás 18 éves kor alatt ellenezni, hogy a gyerek szexuális életet éljen? Ostoba az, aki 14 éves kortól már nem bánja, hogy mit csinál a gyereke?

ha ellenzi, ha nem, ha akarja csinálja

vagy 14évesen vagy 18.

lényeg, hogy legyen időben felvilágosítva mindenről és felelősséggel éljen szexuális életet

Én konzervatívnak tartom magam, de nem kötném a 18 éves korhoz. A 14 évet én is nagyon korainak tartom. De azért pl. egy 16 éves, egy 17 éves már más, mint egy 14 éves.

Én inkább arra próbálom nevelni, hogy nem az életkor számít leginkább, hanem, hogy kivel történik meg, milyen körülmények között. Mondjuk 15 évesen egy komoly kapcsolatban, szerelembe még mindig jobb lehet, mint 18 évesen, ha kihasználja valaki és egyszer lefektetni, aztán eldobja. Szóval nem olyan egyszerű ez.

De oda kell figyelni rájuk, nagyobb korban is. Nem ellenőrizni, de tudni, hogy milyen társaságban mozognak, mi van velük, mi bántja őket. Ehhez meg olyan viszony kell, hogy el merjenek mondani dolgokat. Azt meg nem tini korban lehet elkezdeni kialakítani, hanem már kis koruktól.

Nem gondolom, hogy bármelyik gyerek (legyen 14 vagy 18 éves) a szülei engedélyét kéri ahhoz, hogy szexuális életet éljen.

Viszont egy normális szülő-gyerek kapcsolatban ez nem tabu téma.

Lehet én túl lazán veszem a dolgokat, nem kéne engednem sokak szerint a lányomnak, hogy "pasizzon" (15 éves múlt), de én örülök neki, hogy bizalommal fordul hozzám, bemutatta a barátját. Pár hónapja vannak együtt (szexre még nem került sor), de ha úgy érzik, hogy elérkezett az ideje én nem akadályozom meg őket ebben.

De nálunk sose volt tiltás, tudta hogy nem szólok olyan dolgokért, hogy pl. kipróbálja a cigit, piát stb. Nálunk egy szabály van: tudni "akarok" mindenről (hol van, mikor jön stb.), kis hazugság sincs. Amíg nem játsza el a bizalmam én nem tiltok neki semmit.

Ötös, szerintem nagyon jól csinálod. Amikor én 15 voltam, az én szüleim az átlaghoz képest szigorúak voltak. (Pl éjfélre otthon kellett lennem, amikor a barátaim akkor mehettek haza amikor csak akartak.Ez általában akkor volt amikor bezárt a bulihely.) Úgyhogy elkezdtem hazudozni, hogy most épp melyik barátnőmnél alszok, közben meg elmentünk egy teljesen másik városba bulizni.Ahol volt olyan, hogy kidobtak a szórakozóhelyről minket, mert a barátnőm rosszul lett a piától. Télen, több órahosszát kint kellett várnunk a reggeli buszt, mert mivel mindketten hazudtunk egyikőnk sem hívhatta a szüleit, hogy jöjjenek értünk. Hónapokig betegek voltunk utána.

Pedig egyébként mindent elmondtam volna, ha lehetett volna! De nem lehetett.... 27/N

5-ös vagyok

Szabályok nálunk is vannak, ezeket bekell tartania. Viszont igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy magától lássa be, hogy hülyeségre készül. Így nem nekem kell tiltani, és nem akar "kicselezni". Ahol nincs komoly veszélynek kitéve ott nem bánom, ha a saját kárán tanul.

Nem tudom, hogy szerencsés vagyok amiért "normális" gyerekem van, vagy a nevelésemnek köszönhetem a jó kapcsolatunkat, de én tényleg szót értek a kamasz lányommal (természetesen kisebb vitáink azért vannak), pedig mást se hallottam annak idején, hogy majd megtudom, ha elérjük ezt a kort :)

Annak idején nekem is hasonló kapcsolatom volt a szüleimmel mint neked (nálunk mondjuk nem konzervatívak voltak, hanem túl aggódósak), ugyanezeket amiket leírtál én is eljátszottam. Úgyhogy azt sose tudtam, hogy szeretném nevelni a gyerekem, csak azt, hogy hogy nem...

Hatos vagyok. Figyelj, majdnem minden ember életében eljön az a korszak, hogy lázad, élnie, buliznia kell. És ez sajnos a középiskolás évek elejétől kezdődnek 14, 15 éves kortól. Minden korszaknak megvan a maga "feladata", ez a kor erről kell, hogy szóljon, még ha a szülők halálra aggódják is magukat. (Biztos én is ezt fogom tenni.) Nekem gimiben volt egy pszichológus tanárom, és ő is pont ezt mondta nekünk, hogy a szülőknek ez a legnehezebb korszak, de egyszerűen engedni kell a gyereket, hagy menjen. Azoknak a keveseknek van szerencséje, akinek a gyereke nem ilyen beállítottságú.

Egyébként életem legszebb korszakaként emlékszek vissza a gimis éveim kezdeteire, mindent megadnék, hogy újra úgy érezzem magam. Nem a bulizásokra gondolok, hanem a lelki hangulatomra.

Egyébként pedig bizonyított tény, hogy ha elnyomod a gyerekedben azt, ami benne van, az később fog kijönni de nem egy szép formában. Pl az egyik barátnőmet mindentől tiltották gimiben. Utána elkerült jó messzire egyetemre ahol elkezdett drogozni, keményen inni, pasizni, majd ki is vágtál az egyetemről. Nála így jött ki, de ezt igazából előre tudtuk, hogy ez fog történni, még a tanáraink is mondták, hogy nem lesz jó vége, hogy Ágit nem engedik sehova. És sajnos igazunk lett. Mondok még egy másik példát és itt befejezem a példálózást. :) Szintén egyik barátnőm anyukáját tiltották mindentől, nem engedték sehova, és ebből a szigorból ment (vagyis inkább menekült) férjhez. Ő is vágyott volna bulizni akkor, de hát nem tehette meg. És szegény barátnőm úgy élt 17 éves koráig, hogy az anyja minden hétvégén teljesen részegre itta magát, és ment bulizni a barátnőivel, munkatársaival. És sajnos én is láttam őt 15 évesen, ahogy a saját hányásában fetrengett, már bocsánat. De én azóta meg tudom őt érteni, és szerencsére a barátnőm is. Egyszerűen ezeknek ki kell jönnie és ha elfojtjuk akkor, amikor meg kell hogy történjenek, akkor később robbanni fog, ami sokkal rosszabb.

És én egyébként nem akartam hazudni a szüleimnek, én tényleg mindent elmondtam volna nekik. Ezt is tettem az elején, de láttam az eredményét. Egyszerűen muszáj volt a hazugsághoz folyamodnom/folyamodnunk, különben nem mehettünk volna sehova. Pedig milyen jó lett volna, ha elmondhattam volna mindent!