Valóban akkora gond lenne, ha manapság egy lány így gondolkodik? Mindenki sopánkodik, aztán csak legyintenek, hogy sebaj, majd úgyis megváltozik.
A lány nem akar férjet (kapcsolatot igen, de házasságot nem), a gyerekhez sem ragaszkodik különösebben, mert karriert szeretne. Egy rendes munkát, amit szeret csinálni, és nem csak robotol nap mint nap.
Ha van/lesz rá pénz, inkább utazgatni, extrém dolgokat csinálni, csak ne legyen az élet unalmas rutin.
Ha mégis bevállalna egy gyereket, mert időközben rájön, hogy szeretne, akkor sem három évig kimaradni mindenből, hanem minél kevesebb időt itthon maradni (mármint ezt nem úgy értem, hogy a lehető legtöbb időt házon kívül tölti, hanem átvitt értelemben, utazás és munkaügyben), és menni is vissza dolgozni, és bébiszittert fogadni amennyiben szükséges (ahogy a lány szülei csinálták annak idején).
Nem különösebben az az álma, hogy minél nagyobb családja legyen, hogy igazi háziasszony legyen belőle, hogy férje helyett ura legyen, akinek ugrik az első "asszony, ide a vacsorát/sört" felkiáltásra. (ez nem azt jelenti, hogy nem jár a kedvében, és nem főz rá/bármi egyéb, ha szépen MEGKÉRI, csak ne egy alap elvárás legyen.)
Ezt a lány ismerősei megbotránkoztatónak tartják.
Nem igazán provokatív kérdésnek szántam (bár lehet, hogy valakinek annak fog tűnni), kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)
Volt olyan, aki ilyen volt, csak megváltozott? Vagy valakinek sikerült ilyen életet élnie/ilyen életet él? (mint pl. a lány szüleinek)
Jöhet bármilyen vélemény.
válasza:Szerintem nem gond. Én férfiként hasonlóan gondolkodom, egyedül a gyerek az, amit egyátalán nem szeretnék.
Munkahelykeresésben vagyok jó ideje, mert nem találom meg azt, amit tényleg hosszú távon szeretnék csinálni. Aztán venni egy autót amivel mennék mindenfelé, és esetleg mellettem ülne egy lány, akit a barátnőmnek tekintehetek. Jelen pillanatban ennyit szeretnék elérni.
válasza:Csak annyiból, hogyha minden nő így gondolkodna, kihalna az emberiség.
De nem gondolkodik így minden nő, ezért szerintem szíved joga, hogy akarsz-e családot, avagy sem.
De a családról való gondoskodás azért legyen alap elvárás, csak ne gusztustalan, követelőző módon várják el.
Első, örülök, hogy férfi kiadásban is vannak hozzám hasonlóak. :)
Második, én nem szeretnék otthon takarítani és főzni. Nincs hozzá türelmem, anyának sem volt soha. Mi megtehettük, hogy volt házvezetőnőnk, aki minden nap főzött is. Remélem, majd nekem is lesz rá keretem, hogy legyen házvezetőnőm.
(most jönni fognak az elkényeztetett csitri leugatások, tudom... Talán meg is érdemlem. Én viszont ebben nőttem föl, el sem tudom képzelni másképp.)
válasza:Sosem fog tudni huzamosabb időt elmondani, hogy házasságban él a családjával.
Alkalmatlan a családi életre, nem is képes felépíteni és összetartani azt, lévén fogalma nincs a családról, nem is tanították meg, nem is kötődik a családhoz.Pár évig lesznek házasságai, de tartós kapcsolatot sosem fog tudni felmutatni, amit önös erejéből ért el.
A külső máznak, amit újgazdagék élnek, ez a csökevényes hozadéka, az ilyen útód, mint amit irtál. Az ilyen tipusú útód nem tudja milyen összetartani, és tartozni valahová, mindig az érdekei után megy.Ami neki jó.
válasza:Persze, én ezt megértem, és az ember ne is vállaljon olyat, amit nem tud teljesíteni. De, ha nem lesz kereted házvezetőnőre, vagy olyanra, aki gondoskodik az olyan dolgokról, mint főzés, mosás, stb, stb, akkor nem szabad családot vállalnod, mert a család és a kötelezettség a háziasszonyság felé szorosan együtt jár. De hát ezt biztos Te is tudod. :D
Szóval szerintem ez egyáltalán nem gond, meg sok nő van ezzel így szerintem.
A házasság pl szerintem sem túl jó, pusztán csak romantikus. Nekem elég, ha azt mondja a másik, hogy szeret, és megtesz értem mindent, és én ezt látom a szeméből, nem kell nekem gyűrű meg hivatalos szeretlek...
Négyes, ezt nem mondanám. Amit rám írtál, ez igaz (nem tudok kötődni, együttérezni), de nem gondolnám, hogy az újgazdag családom miatt váltam ilyenné.
Törődést bőven kaptam, mint minden más normális családban. A különbség az, hogy a szüleim továbbra is eljártak itthonról, de rengeteg volt a közös program, minden este mesét olvastak nekem... Mint minden más, normális családban. Nem voltunk különbek.
Most épp kutyám van, mert őket nagyon szeretem, és remekül megfigyelhetem, tudok-e gondoskodni bárkiről is. A kutyával jól megy :), de nem vagyok benne biztos, hogy egy igazi családot is fent tudnék tartani.
válasza: válasza:Nem gondolnám azt sem, hogy ez önző gondolkodás lenne.
Nincs család = önzés? Érdekes.
Nem hétköznapi, talán nem is normális, de hogy önző? Azt nem hinném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!