Hol könnyebb jobb élni, mamahotelban vagy egyedül önállóan?

Kérdező fiú vagy lány vagy?

Az emelkedő ingatlanárak & elszálló albérletárak miatt szerintem mamahotelben könnyebb élni, hacsak nem akarod a havi keresetedet elverni albérleti költségekre + kiadásokra, cserébe viszont el lehet dicsekedni azzal hogy "egyedül élek ám, bezonyám, elköltöztem otthonról!".

azert ciki mert lassan 40 eves vagy es nincs sajat egzisztenciad. hova viszed a parodat? a gyerekszobaban kufircoltok, amigy anyuka es apuka a tevet nezik a nappaliban? haverjaidat athivod es anyukad kiszolgal titeket bambival meg csipsszel?

Lehet ezen gúnyolódni, de nem mindenki tud millás fizetést összehozni hogy az ingatlanpiaci árrobbanással lépést tudjon tartani, vagy albira se szívesen verné el a pénzét, hogy aztán még spórolni se tudjon minimálisan se.

Személyes történet: Mikor 20-as éveim elején jártam, az akkori baráti körömben mindenki afféle elvi kérdésnek gondolták, hogy külön költözzenek a szülőktől. Mintha az egzisztenciális követelmények féregként rágnák belülről őket. Hát, szépen meg is lépték a dolgot. Volt, aki kb 1 kilóméterrel odébb költözött egy büdös, romos lakásba, és a fizetésének több mint a fele elment albérletre. Semmit nem tudott spórolni, de verhette a mellét hogy ő márpedig külön lakik. Én szépen éltem tovább a szüleimmel, nagy ívbe szartam rá hogy most ki mit gondol erről. Aki az egzisztenciát magasabbra pozicionálja, mint a józan logikát, az menthetetlen. Végül is az lett a sztori vége, hogy anyagilag teljesen összeomlottak az ilyen ismerőseim, és azóta is naptól napig élnek. Én meg rengeteg pénzt összespóroltam ez idő alatt, van is egy telkem egy kis házzal rajta. Ha akarom, ott élek, de ha akarom, mai napig visszamegyek szüleimhez. Van ott egy külön lakrészem, saját konyhával, saját fürdőszobával, gyakorlatilag egy külön lakás a családi házon belül, amit még akkor csináltattam meg mikor azt a pénz, amit mások évekig albérletre pazaroltak el, és mind a családi házba fektettem, és ily módon több generáció számára is lakhatóvá tettük közös erővel. Úgyhogy, mindenki gondolkozzon el számára mi a fontosabb: a melldöngetés hogy külön élek, vagy a stabil, lassú, de folyamatos anyagi gyarapodás, fejlődés.

26-os, szerintem a fő probléma azzal van, ha a gyerek terrorizálja a szüleit. Ha az anyjának kényszeres gondoskodási fétise van (ez egy civilizációs kórkép, gyakran az öregedés és a feleslegessé válás gondolata serkenti), a gyerek meg lusta mint a szar, az gyakorlatilag egy win-win szituáció. Az anya is kizavarhatja belső démonait az által hogy főz-mos-takarít a gyerekére, a másik fél meg nyugodtan henyélhet ezalatt. Lehet, hogy ez külső szemlélőként undorító, de csak a felek közti belső harmónia a lényeg. Mellesleg, nem értem miért kéne lenézni vagy utálni bárkit is, akármilyen is legyen. Tedd fel magadnak a kérdést: Árt neked az életstílusával? Ha igen, magyarázd meg, miként. Ha nem, akkor had éljen mindenki úgy, ahogyan neki kényelmes.

Igazából a mamahotellel semmi baj nincs ha mindkét félnek rendben van, azzal már sokkal több a baj, ha valaki kívülről, akinek amúgy semmi köze sem lenne hozzá ezért leszólja.

Hát normális párkapcsolatod úgyse lesz, normális nőnek nem kell mamahoteles anyuci picike fia.