Volt már, hogy valaki elköltözött otthonról, majd visszaköltözött, mert rájött, hogy mégsem szeretne még egyedül élni, vagy egyéb okokból?
19 éves vagyok, szeptemberben költöztem el. Az én döntésem volt, de a körülményekhez képest, amit most nem fogok részletezni, de egyébként szerintem csak egyetem vége felé költöztem volna csak külön.
Lehet, hogy ciki, de hiányzik édesanyám (vele laktam, meg a párjával is az elmúlt pár évben, elváltak a szüleim). Általában havonta 2 hétvégén tudunk együtt lenni, amiből igazából csak egy teljes napot, szombaton, mert vasárnap délután/este már menni kell, pénteken is csak az este marad. Jó a kapcsolatom anyukámmal, nem 0-24-ben rajta akarok lógni, de ahhoz képest, hogy korábban minden nap láttuk egymást, főleg, amikor a covid miatt ő is otthonról dolgozott, meg én is otthon voltam. Üzenetet minden nap írunk egymásnak, telefonálni úgy heti 2-3-szor szoktunk átlagosan, de ez változó. Nem tudom, hogy ez normális-e vagy gáznak kéne éreznem magam, ugyanis sokan örülnek, hogy végre elhúzhatnak otthonról és nem akarják, hogy a szüleik foglalkozzanak velük. Apámmal egyébként nincs ez, ő soha nem hiányzott kifejezetten, akkor sem, ha huzamosabb ideig nem láttam, nem kifejezetten vágyom arra, hogy vele töltsek sok időt, beszéljek vele stb.
Emiatt erősen gondolkodom azon, hogy visszaköltözök abba a városba, csak nyilván ez rengeteg macerával, nehézséggel járna már megint, illetve kudarcként is élném meg. Amúgy önálló vagyok, elvagyok szeptember óta, nem az, hogy nem tudok egyedül élni, csak érzelmileg nehéz. Nem tudom mit csináljak.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Én 30 éves nőként 3-5 órákat telefonálok anyummal, van hogy hetente többdzör is a napi chat mellett. Ki nem .... le, hogy kinek nem tetszik? :) Hajnalokig beszéltünk míg otthon laktam, kirándultunk és együtt beszéltünk a TV-hez.. ami jó, az jó! :)
Ha viszont tőle nehéz bejárni, akkor hozd meg az áldozatot és ne menj haza, mert elutazni az életed a legborzasztóbb! Ingázok munkába, rokonokhoz.. már utálok utazni és sokszor alig alszok!!!
Nehéz leválni is, de nem kell hazarohanni azonnal, kicsit próbálj megállni a lábadon, kell az is! Gondolom nem minden sikerül a konyhában és barátkozni sem pikk-pakk megy. Én adnék magamnak időt, telefonálni meg annyit lehet, amennyit ti akartok! :)
válasza:Kollégista voltam 14 eves koromtól, de sírtam titokban minden héten, hogy hiányzik az anyám, pedig nőveremmel egy kollégiumban voltunk, talán pont emiatt.
21 éves koromtól 30 éves koromig vissza- visszaköltöztem x időre, amíg nem rendeződtek a dolgok.
Ez szólt egy munkahely váltásról, vagy egy párkapcsolat kudarcáról.
Szerintem csak jó, ha van kihez menned a bajban.
válasza:Az orvosos dolgot most lenne az ideje leküzdened.
18 éves kortól, ha nincs semmi komolyabb bajod, akkor illene egyedül intézned
válasza:Én vagy háromszor hazaköltöztem különböző okokból.
Nem éltem meg cikinek a helyzetet, egyszerűen így hozta az élet.
Bár családban poénkodtunk azzal,hogy a szomszédok biztos gondolják,ha megjelenik egy kisteherautó az utcában,akkor tuti én költözök.
23,25, 28 éves koromban történt a hazacuccolás, szóval nem az a szárny bontogató fiatal voltam.
Úgy fogtam fel,hogy szerencsés vagyok, mert így áll hozzám a családom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!