Hol könnyebb jobb élni, mamahotelban vagy egyedül önállóan?

Azért nem árt tisztázni, hogy mi a mamahotel. Ahol valaki a szülői házban lakik de állja a rá eső rezsit, kaját stb. az nem mamahotel. Mamahotel az az, amikor valaki felnőttként is úgy él, mint pl. középiskolás korában, nem ad a költségekbe, a szülő finanszírozza a dolgait stb.

Utolsónál a pont.

Akkor meg milyen mamahotelről beszélsz?

Azért ennyi idősen életvitel szerűen különösebb ok nélkül otthon élni ciki.

A vadidegeneknek akik belepofáznak? Kit érdekel hogy elég ok-e nekik?

Nem csak a Havanna van vagy az Avas. Lakhatnak ám gyönyörű zöld környezetben, biztonságos, elit környéken egy nagy családi házban. Ha emellett kulturált, érzelmileg intelligens felek vannak akkor nem indokolt a költözés és pláne nem ciki az együtt lakás. Máris más a kép. Ahogy fentebb írtam, a mamahotel és az azonnali önállóan finanszírozott ingatlan között van átmenet.

Én még tanulok, szóval az anyagi része nem kérdés, hiszen még a szüleim tartanak el akárhol is élek. Viszont laktam már külön, egyedül albérletben és nagyon nem szerettem. Amikor csak tehettem hazamentem a szüleimhez és végül haza is költöztem, inkább ingáztam az egyetemre. Ha arról lenne szó, hogy összeköltözzek a párommal vagy a barátaimmal, akkor szívesen megtenném, de egyedül nagyon nem szerettem lakni. Nagyon magányosnak éreztem magam attól, hogy a nap végén egy üres lakásba értem haza, sehol senki, nem volt kihez szólni stb., emiatt nem szívesen költöznék el egyedül ismét.