Hogyan tudom eltitkolni felnőtt gyermekeim előtt, hogy hamarosan elhagyom őket?
Most tudtam meg, hogy nagy valószínűséggel már eléggé előrehaladott, agresszív daganatom van. Az orvos kezeléseket ajánlott, de őszintén megmondta, nagyon kevés esélyem van. Még nagyon sajnálom magam, de százszor jobban a gyerekeimet, akiket nagyon szeretek, és ők is engem. Tudom, hogy mindent elkövetnének, hogy rávegyenek a műtétekre, kezelésekre, de én inkább szeretném az utolsó időmet még velük tölteni, hogy legalább még néhány hónapig ne bánkódjanak. Most kicsit össze vagyok zavarodva, el vagyok keseredve. De hétvégén jönnek, anyák napja lesz...
A férjemnek elmondtam, őt is megviseli, de megígérte, hogy segíteni fog, és támogat mindenben. (Állandóan sírhatnékom van)
válasza:Azt ne hagyd ki a azámításból, hogy a lelkiállapotod bizony befolyásolja a betegséged lefolyását. Az állandó stressz a titkolózás miatt heteket véget el tőled.
Arról nem is beszélve, hogy tönkreteszed a férjed azzal, hogy minden teher rajta van, és még a gyerekei támogatásra sem számíthat.
válasza:Azt írjátok hogy jobb ha tudod!Mert kevésbé rossz fel tudsz rá készülni
Elvesztettem rákban az apámat és a férjemet
Mindenről tudtam még sem tudtam a fájdalomra és a gyászos felkészülni
Apa akkor mondta meg mikor nyilvánvaló volt hogy baj van
Soha nem haragudtam ezért rá! Itt nem magunkat kell nézni nem a mi életünkről van szó legyen már joga mindenkinek úgy távozni ahogy jónak látja.
De a kérdező próbáljon ki mindent még akkor is ha más ezért megmosolyogja ne törödjön bele hogy mennie kell!Míg itt van és bírja magát a fontos örömteli dolgokkal foglalkozzon.Ha valamít eldönt ragaszkodjon hozzá és a döntéséért ne gyötörte magát.
válasza:Nagyon köszönöm a válaszokat, nagyon sok jó tanácsot adtatok. Elgondolkodtat, amiket írtatok, néhány dolgot még átgondolok. (Milyen jó, hogy feltettem ezt a kérdést). Valóban önző módon döntöttem sok mindenben. Nem mentség, talán csak magyarázat, engem is teljesen váratlanul ért. Nem voltak olyan előjelek, amik betegségre, főleg ilyen borzasztó betegségre utaltak volna.
A gyerekeinkkel viszonylag sűrűn, legalább hetente egyszer találkozunk. Nagyon összetartó család vagyunk. Sokáig úgysem tudom titkolni, csak még most nem akartam elmondani, amíg kicsit magam is elfogadom a tényeket. Mert még nem tudtam elfogadni, még önző vagyok, lázadozom, miért pont én? Miért pont velem történik ez?
De most az általatok írt szempontok alapján újra átgondolom. Viszont most hétvégén, anyák napján semmiképp nem mondom el. Átgondolom, mikor és hogyan mondjam el.
válasza: válasza:Mindenkitől bocs de meló alatt írok tévesztettem 33 vagyok.
Fájdalom csillapítás elsősegély nyújtás.
Teljesen mindegy hogy a beteg mibe eggyezik bele!
Akinek volt rákos hozzátartozója tudja jól ezt.A betegre semmít nem szabad rá kênyszeríteni ő dönt a családnak az a dolga hogy teljes mellszélességgel mellette álljon amíg él.
ÖNZETLENÜL
válasza:"Azt ne hagyd ki a azámításból, hogy a lelkiállapotod bizony befolyásolja a betegséged lefolyását. Az állandó stressz a titkolózás miatt heteket véget el tőled"
Gondolom emiatt rugdosnak folyamatosan, élvezettel a kérdezőbe itt egyesek, ugyanazt és ugyanazt az érvet (természetesen a sajátjukat amelynek meg vannak győződve az igazáról) ismételgetve mint egy negakadt hanglemez.
Mindenn hozzaszólásuk egy "tanács - nak" álcázott aljas rúgás a kérdező amúgy is ingatag lelkébe.
Mekkora élvezet lehazugozni, szemetláda önzőnek nevezni, vádaskodni hogy "tönkreteszi a férjét és a gyerekeit".
és foggal körömmel tolakodni hogy keresztülvigyék a SAJÁT akaratukat és megtörjön a kérdező és azt tegye amit az ilyen agresszor itt előír.
Undorító egynémely ember itt, tisztelet a kivételeknek.
Okos, konstruktív hozzászólások is érkeztek, amelyek egyébként mind az arany középút felé mutatnak: pont afelé amit kérdező szeretne.
Ami a helyes. Az ő csaladja, ő ismeri őket és a körülményekiket. Lám, leírta hogy gyakran találkoznak.
Ezt eddig nem tudtuk, enélkül a tudás nélkül vagdalkoztak itt egyesek.
30-as hsz is kedves és bölcs a maga sutaságával.
Kérdező nem kellett ostorozni az elkepzelése miatt, hanem kicsit gondolkodni.
És ne az legyen a hozzászóló motivációja az írásra hogy a saját elképzelését keresztülverje itt mindenkin.
Kérdezőnek egy tanács : Hallgass a szívedre! (ne itt mondják meg hogy mit tegyél)
válasza: válasza:Mondd el nekik, de ne anyák napján. Én kicsi voltam mikor anyukám szintén daganatos beteg lett. Tabuként kezelték a családban, engem vitték el csavarogtatni, ha orvos jött anyához. A temetésére se vittek el. Most 33 évesen látom kárát. Nem tudtam elbúcsúzni tőle, és nem tudtam megérteni mint jelent az hogy valaki daganatos beteg.
Felnőtt emberek, nyilván meglesz a sokk az elején, de ők is szeretnének támogatni téged ebben biztos vagyok. Ne zárd ki őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!