Felnőtt, szülőkkel együtt lakó, már dolgozó fiatalok, Ti hogyan, milyen feltételekkel éltek egy fedél alatt a szülőkkel?

Házimunka megosztása: hát, ezt sosem beszéltük meg, kialakult. Anyám nyugdíjas, itthon van egész nap, így ő főz. A hideg vacsorát én készítem, olyankor ő már fáradt. A konyhában általában ő tesz rendet, de persze, ha látom, hogy kell, én is nekilátok, nem kell szólni érte. Ünnepnapokon viszont én sütök. Mivel nekem ugye naponta el kell mennem itthonról, én vásárolok be, mert úgyis útba esik. A kerti munkákból anyám megcsinálja, amennyit bír, a többit meg én. Felújításokat, ha szükséges, én csinálom, barkácsmunkákat szintén.

Költségmegosztás: a közös költségeket általában felezzük, kivéve a rezsit, már százszor kérdeztem, hogy mennyit adjak, de eddig sosem kért semmit. Úgy vagyok vele, hogy ha kell, majd megmondja.

Általában nem kell szólni a feladatok miatt, mert ahogy írtam, a munkamegosztás már rég kialakult, de néma gyereknek... ugye, szóval pl. a vásárlást egyeztetjük, nem vagyok gondolatolvasó.

Ha mégis szólni kell, azt nem szeretem, hogy ha "azonnal" kellene. Pl. anyám tegnap szólt valamiért, ha most innen felállok, akkor fogom megcsinálni.

Nálunk a gond leginkább az eltérő napi ritmusból van. Anyám reggeli típus, és délre már elfárad. Én (ha itthon vagyok), bár korán kelek, de szeretem lazábbra venni a reggelt, én késő délelőtt és kora délután tudok a legjobban dolgozni. Ha együtt akarunk csinálni valamit, így mondjuk nehéz... De igyekszünk tekintettel lenni egymásra.

Nem gyerek vagyok, hanem szülő. A fiam 5 évig élt velem, de csak hétvégente. Nem kértem el sem a rezsi, sem a kaja árát, és igyekeztem úgy főzni, hogy csomagolni is tudjon magának. Nyilván azért, mert anyagilag megengedhettem. (Lakásra gyűjtött, amit azóta meg is vett.)

A ruháját kimosta, kiteregette, kivasalta. A saját edényeit - amit szeretett a szobájában gyűjtögetni - elmosta.

Az azért bosszantott, hogy a kerti munkában - pl. fa kivágása - nem segített. De a fő konfliktus nálunk is abból adódott, hogy én korán ébredtem, reggel már molyoltam, ő meg aludt volna még. Azért megoldottuk, azóta elköltözött.

Jobb ez így; sztem nem egészséges két generációnak együtt lakni.

A rezsibol néhány tétel az enyém pl net, áram(előre feltoltos az egyik rendszer). Ezeket kb 10 éve én intezem. A többit anya.

A bevasarlasok nagyobb része az enyém.

A takarítás nagyobb része szintén(anyam bszik takarítani, de néha azért megcsinalja. Leginkább ünnepnapok előtt).

Ha nagyobb dolog van(állandóan felujitunk valamit) azt közösen csináljuk.

Ez a rendszer igazából legalább 15 éve így megy (idén 30 leszek) kisebb módosításokkal-pl számlafizetes.

2 éve hunyt el a szeretett nagymamám, akivel éltem.

Mindig vigyázott ránk, segített nekünk születésünktől fogva.

Sajnos, a szüleink helyett is a szülőnk volt, de ezt bővebben nem részletezem.

Szerettem vele élni, mert jó természetű, aranyszívű, jólelkű, gondos nagymama volt!

Nem értett sok mindenhez. A távirányítót is hónapokig tartott, mire megtanulta nagyjából kezelni.

Viszont, amikhez értett - például: sütés - főzés, szövés (szövőnő volt, amit nagyon imádott csinálni!) - profi volt!

Elképesztő, hogy tud egy ember több száz sütit fejből megcsinálni!

Úgy éreztem mindigis, hogy itt maradok vele, amíg él. Hiszen, ő is feláldozta a saját nyugodt nyugdíjas éveit miattunk!

A rezsi nem volt sok sosem, azt ő fizette. A többit - élelmiszerek, mosószer stb... - én.

Ha nagyobb költség volt - például tüzifa - azt ketten fizettük.

Gyakran mondta, hogy keressek már magamnak valakit, mert ő sem lesz örökké! Mondtam neki ilyenkor, hogy jó, majd egyszer...

Egyedül élek azóta. Nagyon megviselt a halála... Képtelen vagyok túl lenni rajta... Egyedül fogok leélni az életem, ezt már véglegesen eldöntöttem!

Szomorúan olvasom ezen az oldalon is, hogy milyen sokan lázítják a fiatalokat a saját szüleik, nagyszüleik ellen, úgy, hogy valójában meg sem érdemelnék...

"Ha elmúltál 18, húzzál el otthonról minden szó nélkül! Onnantól a szüleidnek kuss a neve!"

Szívfacsaró ez a rosszindulat...

Soha, de soha egy nő sem lenne fontosabb az életemben, mint a saját szüleim, nagyszüleim voltak!! Természetesen, a testvéreimnél sem lesz egy nő sem fontosabb!!!

Nőből lehet akármennyi, de saját családunkból - akikkel felnőttünk - nem lesz több!

Megosztjátok-e a házimunkát, ha igen, hogyan?

Igen, ráérés és hozzáértés függvényében.

Megosztjátok-e a költségeket, ha igen, hogyan?

Igen, attól függően, épp ki megy vásárolni vagy ilyesmi.

Külön szólni kell-e, ha adódik valamilyen feladat (pl. fűnyírás, udvar takarítás, közös helyiségek takarítása, bevásárlás, főzés, stb), vagy magatoktól is részt vesztek ezekben az otthoni munkában?

Magamtól is megcsinálom, vagy én szólok, hogy van egy adott feladat.

Ha szól a szülő, hogy ezt-azt meg kellene csinálni, Ti erre hogyan reagáltok?

Megcsinálom, vagy megmondom, mikor lesz rá időm.

2-es vagyok: annyival kiegészíteném, hogy a gördülékeny együttélésünk egyik alapfeltétele, hogy mindkettőnknek megvan a házon belül a maga személyes tere.

Egyrészt, mert nekem is egyre több cuccom van, másrészt baromira nem szívesen laknék a régi gyerekszobámban, amit egy fal választ el anyám hálójától.

Ismerősöm pont azért döntött az albérlet mellett, mert feszélyezte már, hogy a szüleivel szomszédos szobában lakjon, több hely meg nem volt.

Az meg, hogy ez a felállás mindkét fél részéről igényel intelligenciát meg belátást, alap. A szülő nem tarthatja a gyereket "gyerekstátuszban", a fiatalnak meg rá kell jönnie, hogy ez nem hotel.