Felnőtt, szülőkkel együtt lakó, már dolgozó fiatalok, Ti hogyan, milyen feltételekkel éltek egy fedél alatt a szülőkkel?
Elsősorban olyan fiatalok válaszát szeretném kérni, akik rendelkeznek önálló keresettel, de valamilyen céllal, vagy valamilyen okból még nem költöztek el otthonról.
Megosztjátok-e a házimunkát, ha igen, hogyan?
Megosztjátok-e a költségeket, ha igen, hogyan?
Ha nem osztjátok meg a költségeket, megbeszéltétek-e a szülőkkel, mi az oka, amiért nem kell beleszállni a költségekbe?
Külön szólni kell-e, ha adódik valamilyen feladat (pl. fűnyírás, udvar takarítás, közös helyiségek takarítása, bevásárlás, főzés, stb), vagy magatoktól is részt vesztek ezekben az otthoni munkában?
Ha szól a szülő, hogy ezt-azt meg kellene csinálni, Ti erre hogyan reagáltok?
Bátyám lakik édesanyámmal. Nem hajlandó állandó munkahelyen dolgozni, így anyánk nyugdíjából fedez mindent, a bulizást is, ruházkodást is, rezsi, étel, mindent. Ha néha keres valamennyi pénzt, azt magára költi, esze ágában sincsen még egy szál virágot sem venni anyának a születésnapjakor például. Elvárásai viszont vannak, főleg az ételekkel kapcsolatban, de a ruházkodása is drága, mert ő nem vesz fel akármit. Pár alapdolgot megcsinál a ház körül, de a házi és kertimunka főleg anyára hárul. A bevásárlás, cipekedés is.
Testvérem teljesen természetesnek veszi, hogy ő ül bent a melegben és anyánk vagy én, ha hazamegyek vásárolunk be mondjuk télen is. Havat nem hajlandó ellapátolni, mindenre van kifogása, általában ezt lekezelő módon adja elő.
Anyámnak kell rá tekintettel lenni, reggel, ha alszik testvérem lábujjhegyen jár és nem lehet hangosan beszélni, mert kirobban őrjöngve a szobájából. Sokszor flegmázik anyával.
Őszinte leszek én próbálom elengedni, engem az sem érdekel, hogy nem dolgozik. De a többi dolog az felháborító.
Félek, mi lesz, ha anya állapota rosszabb lesz, mert ő szerintem nem fog vele foglalkozni. Viszont én nem vagyok hajlandó kiszolgálni őt.
12 - es: Pont az ilyen senkiházi nyomorult, életképtelen lények miatt bántják állandóan azokat a fiatalokat, akik otthon élnek a szüleikkel!
A társadalom mindenkit egy kalap alá vesz ezekkel a léhűtokkel!
A szüleim, mikor megházasodtak, 5 évig az anyai nagymamámmal éltek.
Ott sem a mamával volt a gond, hanem apámmal, aki már fiatalon is szeretett a pohár fenekére nézni...
Mama mesélte, hogy az is gyakori volt, hogy ő hátul művelte a hatalmas kertet, míg a szüleim itt ücsörögtek a teraszon... De, a rengeteg betakarított termény az jó volt...
Úgyhogy, nem mindig az anyósokkal/apósokkal van a baj a generációk közös együttélésénél!
Albérlet? Biztos, hogy azért nem mentem volna albérletbe a 200 ezer forintos fizetésemből, hogy elmondhassam, hogy van "saját" lakásom, miközben hónap végén nézném az eget és várnám a pénzesőt...
Havi 50 ezret adok bele fixen a rezsibe és a nagybevásárlásba, ezen kívül van, hogy én tankolom tele a kocsit vagy elmegyek magamtól bevásárolni és olyankor közös dolgokat is veszek, ez másik 30-40 ezer.
Nettó 450-et keresek és home office-ban dolgozom, ez még mindig olcsóbb, mintha valahol otthagynék 150+rezsit albérletre és szinte semmit nem tudnék félretenni. Így azért havi 200-250-et elteszek legalább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!