Mit nem lehet azon megérteni, hogy nem akarok kapcsolatot?
Anyám már évek óta meg van győződve arról, hogy leszbikus vagyok, pusztán azért mert soha nem beszéltem neki fiúkról. Ennek az az oka, hogy egészen általános iskola végéig full tabu volt, olyanokkal jött, hogy megtiltja, hogy szerelmes legyek, de ezt még úgy nyolcadik végén is, aztán elkezdődött a gimi, ott meg egy hónap után már azon volt ki, hogy mivel nem mesélek neki fiúkról, ezért biztosan leszbikus vagyok. Még véletlenül sem lehet olyasmi, hogy csak szimplán nem tetszik senki, vagy ne adj isten, nem alakított ki olyan kapcsolatot velem, hogy késztetést érezzek arta, hogy vele beszéljem meg a témát.
Szóval ja, anyuval sosem beszéltem meg ilyeneket, ha alakult valami egy sráct soha nem mondtam el neki, mert nem jutott el olyan komoly szintre, hogy például bemutassam, és lévén, hogy kollégiumban voltam az egész gimi alatt(kivéve digitális oktatás).
Egy ideje nem csesztetett azzal, hogy tuti leszbikus vagyok, azt hittem végre elmúlt ez az elmebaja, de nem. Meglátta Facebookon, hogy az egyik általános iskolai osztálytársam már gyereket szült, már házas, és most megint kezdi, ráadásul a "Mikor fogsz megházasodni?" és a "Mikor fogsz nekem unokát szülni?" kérdésekkel megspékelve, holott ő tőlem már százszor megkapta a választ, hogy nem akarok párkapcsolatot soha (Igen, ez túlzas volt mindig), a gyerekektől meg egyenesen kiráz a hideg. Ráadásul idén fogom tölteni a huszat, szóval elkésve se vagyok, ha akarnék se.
Egyébként anyám főleg a párkapcsolat részén van kiakadva mostanában, folyton csesztet, hogy mikor mutatok be egy fiút végre. Mostanában úgy szoktam reagálni inkább, hogy most nem akarok kapcsolatot, de nem fogja fel. Pedig amúgy tök egyértelmű, hogy idén érettségizek, utána meg megyek egyetemre, tök felesleges lenne szerintem hű de mindenáron ismerkedni, amikor pár hónap múlva tök messzire tervezek költözni a tanulmányok miatt. Ha lesz valami komolyabb, akkor lesz, de tudatosan most nem keresem, de ezt hiába mondom neki, nem érti.
Illetve mellékesen nekem most van egy laza, semmi komoly kapcsolatom, néha randizunk, néha ott alszok nála, de ebbe nyilván nem avatom be az anyámat, mert nem komoly, na meg amúgy mellékesen az illető egy lány. (továbbra is fenntartom, hogy nem vagyok leszbikus, csak biszexuális). És ha ez véletlen komolyabbra fordulna, akkor talán beszámolnék róla, ha már külön élek, teljesen függetlenül, mert egyébként anyu ellenzi a másságot, és nyilván a kiakadását nem az érettségi időszakában szeretném kezelni.
Na mindegy.
Szóval, hogy értessem meg vele, hogy nem akarok kapcsolatot, és ez nem jelenti azt, hogy leszbikus vagyok?
#21 Szerintem semmi különös nincs emögött. Mint írta, még az első együtt töltött év alatt kibuktak a problémák, amikre a legjobb megoldás a szétválás.
Miért éljen egy olyan kapcsolatban, amit ha folytatna, ennél súlyosabb problémák merülnének fel az elhidegülés miatt?
Miért ne próbálkozzon?
#20 Én fiú vagyok, és nem vernélek el. Én rád suhintanék egyrészt, mert direkt nem értelmezed, ami a kérdező ír, a szándékot figyelemre se méltatod, és hazugságnak hiszed anélkül, hogy meggyőződnél róla. Úgy törnél pálcát felette, hogy valószínűleg még a saját házad táján sem takarítottál össze. Fogadni mernék, hogy mindenkiről tudsz valamit, amin felháborodhadsz, és ezeket szívesen hangoztatod, ahogy tudod. Emellett, ahogy az előttem szóló írta, tapló vagy.
#20 Erre inkább nem mondok semmit... :)
#21 Nem voltam túl öt kapcsolaton 15 évesen, csak hármon, és akkor kezdődött a negyedik. Megindokoltam, hogy a másfél éves kapcsolatot miért nem mutattam be, az meg, hogy nem emlegettem otthon az erős túlzás... Említettem párszor, csak senkinek nem esett le.
Továbbra sem értem, hogy mi a probléma ennyi kapcsolattal, amikor nem arról van szó, hogy boldog-boldogtalannal lefeküdtem volna. Az, hogy korán kiderül, hogy megcsal a másik fél, vagy menetközben rájön, hogy amúgy a férfiakat szereti, random eltűnik, vagy nem akarja, hogy a szülei tudják, hogy leszbikus, az nem hinném, hogy azt bizonyítja, hogy nagy gáz lenne velem, maximum azt, hogy akkor éppen nem voltam jó emberismerő.
Ennyi idosen semmilyen kapcsolatodnak nem kene lennie, odaadod magad minden jottmentnek, azt hiszed ez a normalis. Most meg a noket is vegig probalod.🤣
Neked orvos kene
Ember, húsz éves leszek, tegyünk úgy, mintha nem lenne normális, hogy volt kapcsolatom. Azt meg kikérem magamnak, hogy odaadom magam mindenféle jött-mentnek. Egy exemmel feküdtem le, az első háromból kettővel a csókig de jutottunj el...
Neked kéne orvos.
Nyilván számít, de nyilván ha szakít velem, akkor nem fogom marasztalni. Egy fiatalkori kézenfogva járkálunk kapcsolat nem akkora nagy valami, hogy ragaszkodni kéne hozzá a három hét együtt töltött idő után. És nyilván, nem marasztalom, ha menetközben rájön, hogy amúgy meleg, mert nem fog működni. Ezzel két exemmel például a mai napig barátok vagyunk. Ha meg megcsal, azt meg nem fogom megtartani az életembe, független attól, hogy alig jöttünk össze, vagy már épp fél éve tart.
Egyébként meg nem egyik napról a másikra cserélgettem az embereket. Mindig eltelt több hét, vagy hónap.
Ez a 26-os egy lúzer, akinek nem volt még senkije 30 évesen 😆.
Hagyjuk már ezt, nincs törvénybe foglalva, hogy kinek hány évesen kell először kapcsolatban lenni, meg hány kapcsolata lehet élete során.
Nekem 19 éves koromig egyáltalán nem volt kapcsolatom, mrt inkább a tanulásra koncentráltam(csókom se, semmilyen érintkezés lányokkal) azóta meg lett négy 5 év alatt, mert egyszerűen így alakult, nem fog minden kapcsolat működni, ezt el kell fogadni, hogy ilyen az élet. Kérdező, te pedig tényleg minnél előbb költözz ha lehet, anyádnak sajnos nincs ki a 4 kereke. Abban viszont egyetértek, hogy azért ne vidd túlzásba, próbálj meg idővel komoly kapcsolatot is keresni, 1 éve vagyok együtt jelenlegi párommal és milliárdszor boldogabb vagyok, mint az előző három kapcsolatomban. Hidd el, neked is jobb, ha nem csak laza kapcsolatokban gondolkodsz.
Baratok az exekkel 😂 egyre jobb
Akkor jo papucs csavokat szedhetsz ossze ha megengednek neked ilyet
#29
Miért ne lehetnék jóba az osztálytársammal, csak azért, mert pár hétig kézenfogva sétálgattunk még nulladikba? Vagy miért kéne féltékenynek lennie bárkinek is egy meleg srácra, akinek nyíltan palija van?
Csak a normális exeimmel vagyok jóba, akikkel normálisan szakítottunk, nem csúnyán. Szerintem semmi baj nincs ezzel. Attól még lehetünk barátok, csak mert mostmár tudjuk, hogy kapcsolat nem működik.
Ha meg valaki úgy akarna velem kapcsolatot, hogy majd ő megmondja, hogy kik lehetnek a barátaim, akkor kösz szépen, de nem kérek belőle. Ha nincs oka, akkor ne legyen féltékeny, ha meg úgy gondolja, hogy van oka, akkor ne legyünk együtt. Én se szóltam bele soha senkinek, hogy ki lehet a barátja, meg ki nem.
Jó elcseszett kapcsolataid lehettek, ha szerinted engedélyt kell kérni ilyesmikhez....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!