Van olyan ember aki nem szereti a gyerekét?

Rengetegen. Elég rákeresni neten.

Az is mutat valamit, hogy ha elkezded beírni Google-be, hogy

"megbántam, hogy"

akkor milyen találatok jönnek ki... persze tudom, hogy a gyerekvállalást megbánni nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy nem szereti a gyereket, de azért a gyerek szempontjából (pszichésen, és az őt ért hatások tekintetében) nem nagy a különbség.

Nagyon sok esetben az a gond, hogy nincs meg eleve a feltétel nélküli szeretet. Ez nem tudatos, azt hiszik ezek az emberek, hogy minden oké, de valójában a felszín alatt a gyereket már a születése előtt elképzelik valamilyennek. "De jó lesz, majd együtt járunk túrázni meg együtt puzzle-özünk", aztán mikor kiderül, hogy a gyerek rohadtul utálja a túrát is meg a puzzle-t is, akkor a szülő becsapva érzi magát. Pedig igazából ő cseszte el, a gyerek egy zsákbamacska, nem tudhatod, milyen lesz. Ha nem teljesen nyitottan várja valaki (tehát valódi feltétlen nélküli szeretettel), akkor gond lesz. Tudom, hogy elég banális példát írtam, de megszámlálhatatlan, hányszor látni ilyen jellegű gondot, vagy hogy a gyerek érdeklődési köre/temperamentuma/világlátása nagyban eltér a szülőétől, és ezt ők nem így képzelték el.

Ez személyes vélemény, de szerintem sokan képtelenek a feltétel nélküli szeretetre, amivel nincs semmi gond, csak így nem kéne gyereket vállalni, mert a gyerek fogja meginni a levét.