Az ember jobban szereti az unokáit mint a gyerekeit?

Hát én nem ezt tapasztaltam.

Amikor megszületett a kislányunk apám ugyanúgy foglalkozott velem meg a párommal mint eddig, anyám szintén anyósomnál sem vettem ezt észre. Jó persze hogy az unokával jobban foglalkoztak mivel még kicsi aztán ment a babusgatás de egyikünk sem érezte azt hogy a szülők jobban szeretik az unokát mint minket.

A nagyszüleim esetében sem vettem észre igazán ezt.

Máshogy szereti. Alapesetben az unokáit már nem ő neveli, nem egy fedél alatt él velük, neki nem kell fegyelmező felnőttként viselkednie a gyerekkel, ez a szülők dolga.

Ezáltal a gyerek szemében is a nagyszülők sokkal engedékenyebbnek és jobb fejnek tűnnek. :)

Inkább úgy fogalmaznék, hogy az emberek alapvetően máshogy viszonyulnak a gyerekekhez, mint a felnőttekhez. Velük elnézőbbek, több mindent megengednek, rájuk jobban kíváncsiak, velük türelmesebbek, a felnőtt gyerekeikkel már kevésbé. Szerintem ezt inkább a kor, mintsem a rokoni viszony határozza meg. A kicsi újdonság, drága lélek, ártatlan kis tündérke, a felnőtt meg már nagy szamár.

Úgy tapasztalom, hogy a nagyszülők előrébb helyezik az unokát a saját gyereküknél. Persze lehet, hogy máshol másképp van.

Mérei Ferenccel volt egy riport -régen- nagyjából ez mondta, amit a 4-es:) -neki mint gyerekpszichológusnak még nagyobb teher volt a gyakorlatba átvinni elveit.

-"És jobban szeret az unokákkal lenni?"

- "Igen, közös az ellenség"

gyerekszemszögből közelítve az unoka is érzi néha úgy, h jobban szereti a nagyit, papit mint anyát vagy apát. mert anya szigorú, vannak dolgok, amiket nem enged, míg a nagyi a csillagot is lehozza az égről, annyira az unoka kedvében akar járni.

anno, őszinte gyerekként sokszor hangzott el tőlem az a mondat, hogy a nagyit jobban szeretem mint anyát. :) szemétségnek tűnik, de én tényleg csak azt mondtam, amit éreztem. azért ne gondoljátok azt, h egy égetnivaló kölök voltam, aki ott tolt ki az anyjával ahol tudott, őt is imádtam, de kicsit opportunista volt akkor még a szemléletmódom :)

ha így visszanézek, úgy élnek az emlékeim, hogy a mamikám jobban ki tudta mutatni felém a szeretetét mint anyám felé, de ez nem azt jelenti, h őt nem szerette volna.

egy szó mint száz, álomszerűen jó gyerekkorom volt, senkivel nem cserélném el.

Nem hiszem, csak simán elnézőbb velük.

Nem kell időre munkába, oviba rohanni, mint anno a saját gyerekkel, a nagyinál lehet sokáig aludni, 20 percig figyelni egy katicabogarat, stb.

Egyébként meg heti 1*4 órában sokkal könnyebb feltétel nélkül imádni egy vagy több gyereket, mint heti 168-ban... (én legalábbi ezt mondtam múltkor anyukámnak, amikor nezeményezte, hogy rádörrentem a fiamra).