Ez csak nekem gáz?

A történet, szigorúan elméletben ugye: kedves, okos, jólszituált fiú gyertyafényes vacsorán mosolyog a szerelmére, mire a hölgy felpattan és égtelen ordításba kezd. A fiú ehhez a viselkedéshez semmivel nem járult hozzá. Volt egy pár ilyen a pár napos kapcsolat alatt, a fiú sokat sírt. A fiú apukája nem tiltja le a lányt, amit a fiú nehezményez.

Nehéz nem elvonatkoztatni, hogy egy névtelen kérdést sem sikerült egyenesen kiírni és mentális betegezel valakit, a történetedben három szereplőből a másik kettővel gondod van. Megnézném én az autópályádat, mindenki szembemegy-e rajta? A kérdés is hipotetikus természetesen. A manipuláláshoz meg a játszmázáshoz profi képességed van, talán maga Buddha is kontrollvesztetten ordított volna természetesen a "semmiért".

De mit nem értesz azon, hogyha te nem anyuka-apuka full közeli rokon vagy, hanem csak egy barát, akkor rhadtul nincsen közöd más életéhez???

Ennyi. Tudod, a hozzád hasonló, mindenbe belepfázókból a normális embernek általában nagyon hamar elege lesz.

47# értettem elsőre is, a különbséget neked viszont nem sikerült felfogni. Engem itt megkértek rá, hogy osszam meg a véleményem (belepofázzak). A kérdező pedig -aki nyilván a mentálisan teljesen épp hapsi a kérdésből- aki barátként aposztrofálja magát nem azt írja, hogy egy barátom megkért mondjak véleményt az ügyéről, én titeket kérdezlek... és leírja a kérdést.

De szerintem neked nincs kapacitásod ezt a bonyolultságot kibontani, szóval hagyjuk. Ha mégis megértetted akkor örülök.