Mit tennétek ha megkérnék a 18éves lányotok kezét?

18 éves a lányod.

2 éve, azaz 16 éves kora óta együtt van a sráccal.

Azaz még nem is élt.

Az ilyenek előtt 2 út van, amit én eddig láttam.

A.: Együtt maradnak 10-15 évig, majd a lányod rájön, hogy nem élt. Válás, anyagi bukás, aztán hozzátok költöznek a gyerekkel.

B.: Majdnem mint az A., csak 20 évesen költözik haza a babával.

És a palija legalább érett FÉRFI? Tudod, van lakás, kocsi, fix meló, pénz? Vagy az is egy kölyök, aki tanul, vagy hambit süt, vagy ilyen Gyakoris hazudozó, aki 18 évesen NASA külsős IT mérnök specialista?

Nem tudom milyenek a fiatalok, de 18 évesen még tombolni kellene nekik, hogy később ne mondják, hogy nem is éltünk, meg nincs viszonyítási alapunk milyen mással az élet. Ezekből válás van a végén legalább 1 gyerekkel a lányod nyakán, aki majd hazakullog hozzátok, mert megunják egymást 8-10 év alatt. Még nem nőtt be a fejük lágya, nem tudják mi kell nekik.

Javasolnám nekik, hogy jó, jó, de esküvő majd legyen inkább diploma után, meg ha már éltek együtt x évet.

Vagy c... családról van szó, vagy troll kérdés. Vagy 30 fölötti a srác, kész egzisztenciával.

1. eset: c... családról van szó. Mondj rá igent, kívánj sok boldogságot. Aztán majd az élet elrendezi, hogy a sok gyerek mellett lesz-e diploma. Végül is anélkül is lehet boldog az ember.

2. eset: Troll kérdés. Akkor választ se érdemelsz.

3. eset: 30 feletti a srác, kész egzisztenciával. Az eljegyzésbe menjél bele. De utána próbáld a lányoddal megértetni, hogy a diplomáig nem kéne esküvő. Költözzenek össze, éljenek boldogan, aztán majd meglátják. Nagy eséllyel a diplomaosztóra rég széjjelmennek.

Atyaég, azok a válaszok!

Nyilván engem is le fogtok pontozni, mint a 2-est, de attól még ez van.

14 és 17 évesek voltunk, mikor elkezdtünk ismerkedni, járogatni egymással, elment a fiú katonának, majd amikor hazajött, megkérte a kezem és még azon a nyáron összeházasodtunk. Júniusban töltöttem a 18-at és júliusban volt az esküvőnk. Ennek 29 éve. Nem vagyunk romák, nem voltam terhes, nem akartunk mi semmit, csak egymást. Semmilyen mértékben, soha nem támaszkodtunk a szüleinkre, nem is tudtunk volna, nekünk így volt tökéletes. Nem mondom, hogy követendő példa, de ilyen is van.