Hogy fogadta a családotok, hogy külföldre költöztök? Támogattak vagy próbáltak lebeszélni, esetleg zsarolni?

Mikor kimentünk, nem mondtak semmit.

Mikor látták, hogy olyan jól keresünk, hogy először telket vettünk itthon, aztán az építkezésbe fogtunk bele, hallgathattuk a velünk egykorú irigy rokonoktól, hogy milyen sz*r már, aki itt elmegy, bezzeg aki szereti a családot, az nem megy külföldre dolgozni :D

Hát ez nálunk is aktuális most, csak nálunk az én szüleim kavarják a szart. Hasonló módon egyből meglátták a lehetőséget, hogy majd hónapokra odajöjjenek nyaralás címszó alatt és meg is mondták, hogy akkora lakást vegyünk ki, hogy majd ők is elférjenek, ha jönnek. Persze egy forintot nem ajánlottak fel segítségnek, de a kívánságlistát már benyújtották. Emellett persze én vagyok a szemét hálátlan gyerek, aki csak úgy itthagyja őket.

Mit lehet velük csinálni? Semmit. Tudom, szar, nekem is nagyon szar, elköltözni külföldre rohadt megterhelő anyagilag, mentálisan, érzelmileg, energiában stb. és nem az kell az embernek, hogy akkor még a szülei is b-szogassák, meg rossz érzést keltsenek bennük. Persze, megértem, senki nem örül annak, ha elmegy a gyereke az országból, de azért a másik döntését tiszteletben lehetne tartani.

Nekem megkönnyítették a dolgomat a viselkedésükkel mindenesetre.

Azért a szülőket is meg lehet érteni! Ezentúl jó, ha fél évente láthatják a gyereküket! Aki hiába felnőtt már, mégsem normális dolog, hogy több ezer kilométer fogja elválasztani őket egymástól! Én erre anno képtelen lettem volna, hogy itthagyjam a barátokat, családot mindent!

Ha lesz gyereketek, ő sem fogja szinte soha sem látni a nagyszüleit... Nem lesznek az élete része... Nekik ez is nagyon fájhat!

Megértem a szülőket! Legyen szerencsétek!

Nálunk pont fordítva volt. Férjem kinn élt külföldön elég tágas családi körrel. Én kimentem, de aztán haza is hoztam. :D Fúh nagy volt annak idején a ramazuri, hogy vissza taszítottam a magyar nyomorba szegény gyereket, nem lesz belőlünk itthon semmi, itt csak szegénység és rossz sors van, bezzeg külföldön... (elárulom egyébként hogy egyik kinti rokonból sem lett semmi, előbb utóbb mind haza kullogott, vagy fog, max kis pénzt összeggyűjtött, de inkább csak a fiatalok).

De azóta megbékéltek, mert látják, hogy megélünk. Azért néha beszúrkodnak, ha mondjuk nekik, hogy drága volt ez az a hónapban..."bezzeg a német fizetésből..." :D

Persze annak idején mikor kimentem, tőlem is kérdezgették, hogy biztos kimész? Én meg mondtam persze, miért ne. Egyikőjük sem tartott vissza, de azért aggódtak, és mélyen belül nem akarták, de hát úgysem tudtak ellene tenni.

"Én erre anno képtelen lettem volna, hogy itthagyjam a barátokat, családot mindent!"

Ez tök szép meg jó, de ma Magyarországon hogy vesz egy átlagos fiatal pár saját otthont magyar fizetésből, ha nem kap családi segítséget? Sehogy.

Nem sajnálkozni kell a szülőknek, hanem tudatosan gyereket vállalni és spórolni neki önerőre, hogy ne kényszerüljenek rá a fiatalok, hogy ki kelljen menni. Elhiheted, senki nem jókedvéből meg "kalandvágyból" megy, hanem azért, mert az átlag fiatal itthon nem igazán fog a nulláról eljutni valahova. Ez van.

De nyilván megértem a szülőket is, nagyon fájna, ha csak félévente látnám a gyerekem és az unokáim, pont ezért spórolok már most, mikor még gyerekek, hogy ne kelljen kimenniük kényszerűségből. Ez sem garancia, de magam is megjárva külföldet, tudom, hogy az esetek 95%-ban azért mennek ki a fiatalok, mert esélyük sincs itthon albérletben megélni vagy lakásra spórolni.

Ja, hogy amúgysem túl szoros a kapcsolatotok a szüleivel... Értem...

Ráadásul, gyereket sem akartok. Így tényleg nem látom akadályát a külföldi életnek!