Miért hiszik azt a szülők sokszor, hogy a gyerekeknek nem lehet problémája?

Lehet nekik nem volt

De egyebkent egy gyereknek nem lesz akkora problemaja mint egy felnottnek (vannak kivetelek pl:ha a csaladban bantalmazas van stb)

De gyerekkorba azok a nagy problemak hogy “jajj nem ir vissza a crushom stb” szoval erted , felnottkorba tobb problemaja lesz mindenkinek

"és a felnőtt problémákhoz képest nevetséges problémáik vannak."

EZ így is van, viszont a gyerek ezt nem tudja és az ő szintjén ezek komolyak, komolynak éli meg.

Azért, mert már nem emlékeznek rá, milyen gyereknek lenni és a kis problémákat nagynak megélni. Egyrészről igazuk van, a másikról meg nem. Felnőttként talán te is nevetsz majd a gyerekkori/tini ostoba gondolataidon. Én legalábbis az enyéimen szívből nevetek. Főleg, mikor nem tudom, hogy miből fogom megjavíttani a kocsimat, vagy kifizetni a számlákat.

Ettől függetlenül persze nem szép dolog ezt a feszültséget a gyerek problémáin levezetni, de sajnos a szüleidnek is megvannak a saját maguk gondjai és egymáshoz hasonlítják a kettőt. Sajnos vagy nem sajnos. Fordulj ebben az esetben más felnőtthöz.

Volt problémájuk akkoriban is, de most úgy gondolják, hogy az semmiség ahhoz képest, ami most van

Valószínű, hogy soha nem kaptak segítséget.

Nem azt mondom, hogy ez helyes, mert a gyerekünk problémája a mi a problémánk is.

Mert azt hiszik, hogy azok kis dolgok,és.nincs jelentősége,ami részben igaz.

DE

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Vannak pillanatnyi problémák, amik csak abban az egy pillanatban fontosak, de akkor is ki lehet akadni rajta, hiszen abban a pillanatban az a probléma.

Nekem lehet az a problémám, hogy elfogyott a vaj - ez kb semmiség, mert akkor rakok mást, ha van, de attól az még nekem probléma, mert szeretem a vajat a szendvicsben-, de a szomszédnak meg az a problémája, hogy kidobhatott egy fontos papírt.