Kinek illik felhívni elsősorban a másikat, hogy mi újság: a szülőknek/nagyszülőknek a gyerekeket/unokákat, vagy a gyerekeknek/unokáknak a szülőket/nagyszülőket?

Mindkettőnek illik hívnia a másikat, rendszeresen, feltéve, ha van telefonja/pénze. Egy beteges kisnyugdíjast inkább a gyerekeknek illik hívnia és látogatnia, de ez nem zárja ki, hogy a nagyszülők is néha telefonáljanak, érdeklődjenek.

Attól is függ, milyen messze laknak, ha egy városban, akkor inkább naponta, kétnaponta jó benézni az öregekhez, személyesen.

Olyan is van, hogy rossz a kapcsolat, ilyenkor senki nem keres senkit, és biztos megvan rá az okuk. Aki bajba kerül, akinek szüksége van segítségre, az hívja a másikat.

Tökmindegy hogy milyen relációban vagy valakivel, minden emberi kapcsolat csak úgy működik jól, ha kölcsönös, felesleges egymásra mutogatni.

Ideális esetben fel sem merül hogy kinek KELL felhívnia a másikat, hiszen mindkettőt érdekli hogy mi van a másikkal.

A szeretet nem illem kérdése.

Erre semmiféle szabály nincs, akinek egyszerübben megoldható.

Nálunk pl soha nem hívom a gyerekeimet, mert nincs fix napirendjük, nem lehet tudni, mikor van rám idejük.

Ezét úgy beszéltük meg, hogy ha van idejük meg kedvük, akkor ök jelentkeznek.

"A gyerekek nem kérték, hogy megszülessenek,"

Jó lenne ezt a baromságot elfelejteni. Képzeld, a szüleid sem kérték, hogy megszülessenek.

Hat figyelj, ez embertol is fugg.

Nekem pl nincs mondanivalom. De tenyleg. Semmi, nem akarok beszelni, es nem, nem vagyok depis, meg antiszoc. Nagyanyam viszont barmirol tud orakat beszelni. Hatha beszelni akar, akkor hivjon fel. Nekem kellemetlen az egesz, hogy en hivogatok masokat. Nincs mirol beszamolnom. Ez a mit mondott Feri tegnap, meg mit foztem ma nekem nem tema. Nem erzem, hogy elkene mondanom valakinek. Anyam is ilyen mint en. Felhivhatnam, de a mizu kerdesre ugyis az lenne a valasz, hogy semmi, mi lenne. :D

Ennek ellenere elmondhatom, hogy nagyszulok es szulok is arra varnak, hogy te hivd oket. Legalabbis nalunk igy van. Megha nem is mond semmit, miert nem hivom oket. Mindig ez van. Es utana azon megy a hiszti, hogy nem is erdeklodom legalabb arrol minden heten, hogy nem e betegek. :D

Erre az a valaszom mindig, hogy akkor oket sem erdekli, hogy az en egeszsegemmel mi van.

Anya hív engem (vagyis messengeren ír) általában.. ő többet igényli a kommunikációt, mint én..

Mamát én hívom, mert ő nem mer hívni, mert "nem akarlak zavarni".

Apával csak akkor hívjuk egymást ha leegyeztetjük mikor találkozzunk és inkább személyesen beszélünk mert mindketten utáljuk a hívásokat.

Direkt nem szavazok.

Mind a kettő félnek érdeklődni e kell a másik felől.

Így nem az van,hogy gyerek hívja fel csak a szülőt,vagy hogy csak a szülő hívja fel a gyereket.