Szülők ti szoktatok beszélni a halálról a gyerekeknek ?

Szerintem kellene beszélni vele folyamatosan és nem tragikusan. Olyan természetes dolog a halál, pont annyian halnak meg mint ahány baba születik. Ha nincs kivesézve otthon akkor hogyan álljon szembe a kérdéssel amikor az életében előjön élesben?

Nem pusztán a biológiai részét, sőt, talán azt érdemes a leg "óvatosabban" adagolni, a lelki részét, a spirituális megközelítést. Mitől ember az ember, van-e lélek, ha van akkor az mi... átbeszélni, megismertetni a halál utáni életről szóló tanokat, vallási és kultúrális ismereteket átadni. Nem egy dilinyós ezóidiótát csinálni a gyerekből -mielőtt még bárki kiforgatná, pusztán az emberek fejében lévő alternatívákkal megismertetni, szépen, fokozatosan, ahogy ő kérdez, korának, érettségének megfelelően.

2

Nekem tökéletesen elég volt az, hogy a nagyszüleim "csillagok" lettek. Nem sérült a kis lelkecském és rájöttem magamtól is, mi az a halál. Nem lettem "dilinyós ezoidióta" ahogy írtad. Ugyanakkor nem tömték a fejemet azzal sem, hogy xy a Mennyországba ment, Istenhez, meg az angyalokhoz. Mégsem lettem idióta, tisztában vagyok a vallásokkal, ahogy a halállal is.

4# Én meg pálinkás cumit kaptam ha bőgtem a pólyában és tökéletesen elég volt.

Csak azóta már fejlődött az ember, a gondolkodás, a pszichológia.

Régen nem volt tabu a halál, nem intézték el ilyen csillagocskás maszlaggal a gyereket, mint téged a szüleid. Nem is úgy haltak meg az öregek, mint most, hogy épp nem a dudvába lökik őket kimúlni, csak ne kelljen látni, szembesülni a halállal. Ahogy egyre jobban rejtegetik az emberek elől, úgy egyre jobban félnek is tőle. Ez rossz a hozzátartozók miatt is akiket az életük folyamán majd elveszítenek, és rossz a saját haláluk miatt is amivel nem tudnak szembenézni, pláne nem elfogadni.

Szóval a volt-nincs nagymami csillagocska a rossznál is rosszabb.

Kisfiam egy éves se volt, mikor feleségem édesapja meghalt. Feleségem rengetegszer nézegetett fényképalbumot a gyerekünkkel, amiben persze ott volt az édesapja is. Ilyenkor mindig elmondta, hogy ő már nem él, fent van az égben az angyalkákkal, onnan lát minket.

Szomszéd bácsi, akivel gyerekeink is szoktak beszélgetni, egy évvel ezelőtt elhunyt. Ezt is elmondtuk, ill. látták a feleségét feketében.

Temetőben is sokszor jártam velük a nagyszüleim (tehát az ő dédszüleik) sírjánál.

De szóba kerül a halál egészen más alkalmakkor is. Pl. egy történelmi személyről beszélek nekik, és megkérdezik, él-e még. Nem, már évszázadokkal ezelőtt meghalt.

Nálunk abszolút nem tabu téma a halál.