Szerintetek mennyire normális hogy ezt érzem?

Hasonlóan érzek, jobb a távolság. Nem tudom hogy mennyire szeretettel teli családban nőttél fel, nálam sajnos annyira nem volt jelen... Szerintem kerüld az olyan témákat amik vitákat válthatnak ki köztetek.

Én teljesen független vagyok érzelmileg tőlük, tudom hogy más világban élnek.

"Vagyis, hogy a szüleim milyennek látják és hogyan értékelik a családon kívüli világot, a politikát, engem nem érdekel, ha némileg mégis, akkor nem hozom fel a témát, nem akarom őket semmiről győzködni"

Ja, de ez csak akkor működik, ha ők is így gondolkodnak.

Volt egy barátnőm, annak egy idős enyhén demens anyja. Folyton marták egymást, eleinte engem is mart, de én higgadt bírtam maradni, és amikor rosszabbul lett a nő, ill. szembesült azzal, hogy tényleg rosszul van, bíztattam, bátorítottam, és nagyon megszeretett.

Nem kell minden szaron feszülni annyit.

Volt egy munkahelyem, egy visszatérő ügyfél mindig azzal a felkiáltással üdvözölt, hogy "éljen soká Orbán Viktor!" és lecsapott egy cukorkát az asztalomra. Én meg visszaköszöntem, hogy "éljen soká Orbán Viktor... a Váci fegyházban!" Nem vitatkoztam vele, hanem humorral kezeltem, és ő is humorral kezelte. Jött a következő ügyfél, aki hallotta ezt, és ezen felháborodott, és számonkérte rajtam. Mondtam neki, hogy az előző ügyféllel folytatott beszélgetés nem rá tartozik, mint ahogy a következő ügyfélnek sincs köze a mi ügyünkhöz, és be is fogta a száját. Mindenkit tudni kell, ill. meg kell tanulni kezelni.