Normális, ha ezt érzem a szüleim közelében? Miért csinálják még mindig ezt?
Nagyon ritkán megesik, hogy anya munkahelyére kellenek önkéntesek, így ha munka mellett időm engedni, megyek segíteni. Ilyenkor nem tudok felszabadulni “mellette”, nem tudok határozott, nyitott lenni, mert ha nem is folyamatosan, de kijavít, mindig úgy rendezi a szálakat, hogy úgy a jó, ahogyan ő csinálja (a magánéletben is igaz). Megesett, hogy kivette a kezemből a dolgokat, hogy “add ide, ezt így kell”. Ez nagyon kellemetlen nekem és bevallom, gyakran kedvem sincs elmenni és belekezdeni dolgokba, mert tudom, mi lesz a vége…
Itthon olyan érzésem van, mintha az energiáimat leszívná a családom. Egyébként reggelente viszonylag frissen ébredek, de hétvégente, vagy ha véletlenül egyszerre vagyunk szabadságon mondjuk anyával a reggeli ébredések is szörnyűek. Hiába iszom ugyanúgy kávét, egész délelőtt csak szédelgek, erőtlen vagyok (frontnak semmi köze hozzá, megfigyeltem).
Számos döntésembe beleszólnak, főleg anya. Ha valamit mégis a saját akaratom szerint csinálok, saját gondolatom szerint döntök, érzelmileg manipulál, hogy idő közben még is változtassam meg a dolgaimat úgy, ahogy azt ő/ők gondolták (pl nem az a nyelviskola, amit magamnak választottam és elkezdtem a tanfolyamot, hanem amit ők gondolnak jónak és iratkozzak át, mert ott van ismerős és még sorolhatnám)
Szerintem ezzel mindent elmondtam, hogy a költözés sem meg olyan könnyen…
Ennek mi lehet az oka?
27(!!)N
Ha most is ezt csinálja, akkor így is nőttél fel, tehát elnyomta a fejlődésed. Úgy érzed mellette nem lehetsz önálló, mert leural, ami igaz is. Ezt a fajta önkénteskedést kezdésnek hagyd a fenébe, 27 éves vagy. Cserébe elmehetsz egyedül érdemleges segítséget nyújtani másoknak (mint önkéntes munka), segítene önbizalmat szerezni hogy egyedül is tudsz mozogni és felfedezni, illetve a környezetednek is visszaadsz.
Érzelmileg túlságosan a családod uralma alatt vagy (főleg anyukád által), túl nagy hatással vannak rád, túlságosan függsz tőlük. Nem is az elköltözés miatt, élhetnél ettől még velük úgy, hogy nem érzed magad lekorlátozva, nem engeded hogy ennyire lehúzzák az energiád. Inkább az lehet az ok, hogy az érzelmi leválás nem történt meg, kislányként tekinted magad a közelükben és nem mersz fellépni a felnőtt éneddel. Ez csak találgatás persze, nem ismerlek és nem vagyok szakember. Második lépésként fordulnék egyhez, hogy ezeket átbeszéljétek, feldolgozzátok, felépítsd magad és erősítsd az önképed, önbizalmad.
Idővel pedig majd menni kell, míg nem teremted meg az alapot magadnak, mert nem fognak változni, de ahogy mondod, nem mindig egyszerű költözni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!