Szerintetek mennyire normális hogy ezt érzem?
"Elköltöztem 1 éve otthonról egyetem miatt albérletbe és azóta ki nyílt előttem a világ"
Eltartod magad? Vagy arra jók a szüleid, hogy fizetik az albérletedet, anyagilag támogatják a tanulmányaidat?
A szüleim "világnézete" = a család; a családban én.
Vagyis, hogy a szüleim milyennek látják és hogyan értékelik a családon kívüli világot, a politikát, engem nem érdekel, ha némileg mégis, akkor nem hozom fel a témát, nem akarom őket semmiről győzködni. Szeretem őket úgy, ahogy vannak. Addig szeretem őket, amíg vannak.
Tehát találkozom velük, de kerülöm azokat a témákat, melyek a fölösleges konfliktusok forrásai.
Van egy ilyen ismerősöm, mint te...
Amúgy hány éves vagy?
Sosem éreztem a családomhoz valónak magam gyerekkorom óta. Ez egy igen hülye érzés. Nem, nem vagyok örökbefogadott, le se tudnám tagadni a szüleim, sem a nővérem.. Még is van 3gy ily3n hülye belső hang. Én sem szeretek haza látogatni. Előtte nap már stresszelek, kész idegbajos vagyok, amikor ott vagyok akkor meg alig várom, hogy le teljen a nap. Persze próbálom leplezni, nem mindig sikerül.
Szeretem a szüleim, csak messziről, a kapcsolatunknak a távolság pedig csodákat tesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!