Apa-Lánya kapcsolat?
Pár hete eszembe jutott egy kiskori történet.
Apukám vett egy ilyen tojást amit bele kellett rakni vízbe és akkor reggelre kijött belőle egy dínó.
Én elsőre csalódott voltam, hogy milyen kicsi jött ki belőle, de aztán másnap Apa újra vett tojást és sokkal gyorsabban és hatalmasabb dínó jött ki belőle és utána még sokszor.
Ma már tudom, hogy vett egy nagy szatyor dínót és kicserélte őket a vízben ázó tojás helyett minden egyes nap.
Aztán anya elvitt tőle...emlékszem, ahogy Apa sírt...hogy minden nap hívott telefonon, de anya kinyomta és nem engedett beszélni vele ami miatt én sírtam.
Aztán vele voltam 2 hetente, de mivel anyám szétmanipulált ezek is nyögvenyelősen teltek, majd miután ez lement könyörögtem apának, hogy had maradjak nála. Vele olyan jó volt mindig. És ő is elmondta, hogy mindennél jobban szeret engem és ezt tudtam éreztem.
Aztán egyszer leültetett és egyenesen rákérdezett, hogy szeretnék e vele élni.
Én meg mondtam, hogy akkor anya nagyon mérges lenne.
És ezek után nem hívott többet és nem is jött értem.
10 éve nem láttam őt...tudom, hogy van új barátnője és van 2 testvérem is már és hiányzik nekem.
Szerintetek megkeressem?
És ha igen mit mondjak?
Hogy ellene manipulált az anyám amiről én nem tehetek és szeretem őt?










Apád nagyon nagy ívben tesz rád, azt csak úgy megsúgom, különben már keresett volna.
Ő, mert Ő a felnőtt. Ennyi, csak kényelmesebb beadni, hogy azért hagyott ott, mert azt mondtad neki, hogy "anya dühös lenne ha hozzád költöznék".





14, 15: oké, akkor most hogy megmondtátok a frankót, mi a megoldási javaslat? el kellene engednie ezt a gondolatot?
Pont ezért írtam amit, hogy igen, vet fel kérdéseket a helyzet, de erre ez a megoldás, hogy ha apám szarik ram, akkor én is szarok őrá? Gondolkodas, kérdések es válaszok nélkül elengedem az egészet? Te nem akarnád tudni mi van a háttérben? Még ha szar is, legalább biztos.
Nem mosdatni akarom az öreget, de szerintem sokan közülünk már azért rosszul érzik magukat, ha elfelejtenek egy üzenetre válaszolni.. Es ahogy az idő telik, annál nehezebb lépni. Ez nem mentség ismétlem, de az ember ilyen elcseszett, és hiába ő a felnőtt, a gyakorlatban egyáltalán nem biztos hogy ő a 'felnőtt'.
4,5 voltam










17. Lehet igazad van, de az legyen az apa problémája. Vállalja a tettei következményét. Ha el tud hagyni egy gyereket, akkor viselje már ha a szemébe kell nézni.
Más kérdés, hogy a gyerekének ez hogy esik, hogy elég érett e hogy kezelje, hogy jól sül e el vagy házhoz megy e a l0f@szért. De akkor is az ő döntése.





18!
Nem, nem az apa problémája lesz. A kérdező problémája lesz. Apuka max megvonja a vállát. A kérdező szerinted mennyire törik majd ossze?





Hát nem tudom. Azért mert valamit nem bolygatok, attól még az a dolog nem oldódik meg.
És én nem érezném magam kevésbé szarul abban a hitben hogy LEHET nen érdeklem az apám, mintha szemtől szemben (vagy írásban, tökmindegy) derülne ki, hogy EGÉSZEN BIZTOS.
Lehet az én gondolkodásom ferde, de ez tipikusan annak az esete, hogy bedobom a gyeplőt, hadd vigyen az ár. Aztán vagy látom még újra az apám vagy nem, vagy lesznek válaszaim, vagy nem,..
Hát nem tudom, inkább egyszer fájjon nagyon, mintsem a bizonytalanság meg a körülményeknek való kiszolgáltatottság szedjen szét.
Lehet összetörik, de kérdezem ez így jobb? Te akarnál így élni? Tényleg őt "félted", vagy kicsit ego oldalról közelítesz, hogy "évekig szart ram, hát nehogy már én keressem"?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!