Joggal érzem magunkat hibásnak amiért alkoholista lett az apukám és nen tudtunk neki segíteni a leszokásban?

Nem mai tortenet de meg mai napig emesztem magam. Apai nagymamam 15 eve halt meg. Utana apukam elkezdett inni. Kemenyen,kivetel nelkul minden nap. Ha ejszakas muszakban volt,akkor reggel,egyebkent delutantol estig kocsmazott. Rettentoen megalazonak ereztem,cikinek gondoltam,szegyelltem magam miatta,sz*r volt igy iskolaba menni,foleg,hogy sokan ismertek munkajabol kifolyolag. Anyukam apukaja is alkoholista volt,o verte is anyaekat. Apa minket nem,csak lelkileg tartott terrorban. Mar 7 eve,hogy elvaltak a szuleim,apanak uj parja van azota. A parja nem erti,hogy miert nem sikerult "meggyogyitanunk" merthoyg neki sikerult,es mar nem sok kellett neki sem. Mondjuk ez azert is erdekes,mert par honapja meglatogatott engem es a csaladom,vonattal jott,es igencsak reszegen jelent meg nalunk, tehat azert megsem sikerult neki "meggyogyitani". Mindig anyat fikazza az a no, hogy o akarta a kolcsonoket felvenni,amiket apa fizetett ki,stb. Pedig anya mindenen sporolt,amin tudptt. Lyukas csizmaba jart dolgozni,elore tervezte az eteleket,ho vegen igyis szamolni kellett sokszor az apropenzt... Annyi bune van,hogy 2 evig munkanelkuli volt,miutan megtudta,hogy egyedul hagy minket apa a lakasban,felmondott a biztonsagunk erdekeben,es nem talalt munkat a vilagvalsag ideje alatt... Illetve engem nem lepne meg,ha a gyerekkora is kihatott volna az egesz dologra es emiatt sem tudott neki "segiteni",mert belebetegedett,hogy amit anno neki szornyusegeket at kellett elnie, most a gyermekeinek is at kell... Valahogy nem tudom apamat sajnalni... Pedig tudom,nem magatol kezdett el inni,valamit elfolytott vele... De annyiszor konyorogtunk neki sirva,hogy ne menjen! Annyiszor... Sem anya,sem en es a hugom nem erdemeltuk meg,es igenis mi vagyunk az aldozastok. Vagy tevedek..?