Mit tegyek? Teljesen elegem van az egész életemből, mindennap sírok lefekvés előtt. 18.F

Csak teher vagyok mindenkinek.

Az apám 37 éves, 18 évesen csinált meg engem egy véletlen balesetben az akkori barátnőjével.

Mire észbe kaptak az abortusz már nem jöhetett szóba.

Örökbe akartak adni de mikor az apám szülei megtudták, hogy terhes és már késő engem elvetetni akkor egy nagyon nagy harcban azzal a feltétellel, hogy az apámnak meg az anyámnak soha nem kell még felém biccentenie meg egy fillért se költeniük rám hiszen ők örökbe adtak volna sikerült kiharcolniuk azt, hogy ne adjanak engem örökbe hanem a nagyszüleim gondoskodnak mindenemről.

Mindezzel 16 évesen szembesített az apám mert volt egy párszor nálunk de mindig úgy viselkedett velem mintha én lennék a legnagyobb ellensége.

Aztán egyszer konkrétan rákérdeztem erre és elmondta a teljes igazságot, hogy valójában elszakadt a gumi és nem vett be az anyám esemény utáni tablettát és az abortuszból meg kicsúsztak.

És azért gyűlöl pontosan engem mert ő tett az ellen, hogy én megszülessek és ennek ellenére mégis megszülettem.

Amikor ezeket elmondta bezárkóztam és sírtam a szobámba majd egyszer csak feljött a mamám aki próbált megnyugtatni és elmondta, hogy bár valóban így történt minden de ők akkor is szeretnek engem.

De ez nekem akkor is egy szívfájdalom. Mindenkinek csak teher vagyok még a nagyszüleimnek is. Nem voltam én egy terv akivel számoltak.

Csak egy baleset. Ők pedig magukra vállaltak igen és megmentettek attól, hogy gyermekotthonban legyek ez tényleg egy szép dolog.

De attól én még mindig csak egy baleset vagyok.

És ami a legszomorúbb, hogy van egy 2 éves féltestvérem akinek meg az apám minden szeretet megad mert ő már tervben volt. Én tényleg beleőrülök már ebbe.

Nem volt 2 éve már egy olyan éjjel amit ne sírtam volna végig :(