Akkor is ilyen elkényeztetett és életképtelen, lenne a mai generáció ha mindenki számára elérhető lett volna,az a bizonyos egy-két atyai pofon?

A mai életképtelen generáció oszlopos tagjaként válaszolnék.

Fiatal felnött lány vagyok, alapvetően sosem voltam rossz gyerek, nem csináltam olyan dolgokat amikért ugy érzem pofán kellett volna verni. Ha valami olyat tettem, ami a szüleim szerint nem helyénvaló, le lettem szidva, anyukám felemelte a hangját. Ettöl viszont féltem. Van 1-2 emlékem ezzel a félelemmel kapcsolatban ovodából:

- 1x egy lefektetett traktorgumi tetején mentünk körbe-körbe, esös idő után, én beleestem véletlen a sárba mert megcsúsztam és a rózsaszin kabátom ujja saras lett. Bögtem az óvónöknek, hogy otthon engem ezert nagyon le fognak szidni.

- Másik ilyen emlék, hogy egyik ovis tarsam belökött a patakba egy kiránduláson én meg vizes lettem, mondtam anyukámnak ne mondja el apának mert "nagyon le fog szidni"; hát amúgy elmondta, és ja leszidott. Pedig az nem az én hibam volt, az óvónők vezették le a csoportunkat a vízhez engem meg meglöktek.

Visszatérve: mára ez a szidalmazás oda nötte ki magát, hogy felnött koromra úgy érzem akkor vagyok elfogadható a családom/párom/társadalom szemében ha mindent tökéletesen csinálok, hiba nélkül ,mert akkor nem okozok bosszúságot senkinek remélhetöleg.

Családom rendszeresen megszolta a testi adottságaim is, sokáig nagyon vékonyka voltam és vékonyszálú hajjal rendelkezem ez böven adott okot megjegyzéstételre.

Mára ez oda nötte ki magát hogy elfogadni sem tudom magam és nagyon könnyen kötödöm ahhoz aki egy pici elfogadást is tanusít irányomban, mert van egy olyan hang bennem, aki azt szajkózza, hogy én mindezeket pusztán azért "aki én vagyok", saját magam személyéért, nem érdemlem meg.

Teljesítménykényszeres személyiségemmel össze tudtam szedni egy csomó pénzt ösztöndíjból és egyetem mellett is dolgoztam, most tartok ott hogy kivettem életem elsö lakását is és felvettek egy munkahelyre is de az egészhez életképtelennek érzem magam, tele vagyok kétellyel h tévedésböl kerültem oda + hogy majd nem tudom magam ellátni az albérletbe.

És a kérdés boomer szálaihoz hozzátenném hogy az életképtelenségem nem abbol fakad hogy nem voltam fő'pofozva istenesen; hanem mert minden cselekedetembe bele volt kötve és amikor segíteni szerettem volna akkor el lettem küldve melegebb éghajlatra mert ügyetlen vagyok és még "fordítva is csinálok mindent" ahogy felmenöm idézzem, mert pechemre balkezesnek születtem. :D

Ja és ez amúgy máig így van: még egy zacskós levest se hagynak csinálni nyugton.

Szóval nem, nem a pofononon múlik. De nem is a gyerek hibája - szerintem.

De hogy ne csak a felmenőim hibáztassam, rájöttem, miért ilyenek. Az apukam családjában jelen volt az alkoholizmus, ő gyerekkent azt látta hogy az anyját veri az apja mikor részeg, meg valoszínü neki is jutott. Anyukam baba korában elvesztette az apját, szegenyek voltak és vele ugyanígy bánt az anyja; ráadasul mikor apukamhoz nősült, nem akarta elfogadni az anyósa és ugyanugy ő is le volt mindenért szólva.

Es ez ment tovabb generációkon át, egészen a mai generacióig: mert mi már nem hallgatjuk el ezeket, hanem kimondjuk a minket ért attrocitásokat. És ehhez a "rettegett" internet is hozzásegít, amit mindig nyomkodunk, hiszen itt lehet olvasni, hogy mennyi embert nyomorít meg a családja.

Akkor is ilyen elkényeztetett és életképtelen, lenne a mai generáció ha mindenki számára elérhető lett volna,az a bizonyos egy-két atyai pof

Olyan amilyenre nevelitek őket,ha 14 évesen még szoptatjátok őket ez lesz, mi generációnk dolgozott 14 évesen egyedül közlekedtünk sorolhatnám,most meg 14 évesnek anyu meri a levest,buszra boltba szomszéd városba nem engednek 18 20 éveseket,mindent anyu apu eldönt kivel jár ha egyáltalán engedik h emberi kapcsolatai legyenek mikor kivel házasodhat hány gyerek lesz. Az okosabbja szépen ügyesen hazudik és lelép,a balfék meg megmarad a gyerekszobába óriás csecsemőnek aztán aki a felelős kedves szülő,persze nem vállalja fel,csak picsog hogy a 30 éves lánya fia életképtelen a sok válás is emiatt van h 30 éveseknek anyu apu dönt a gyerek számáról hálószobáról is.. Miért kell csodálkozni hogy full nyugtató zabáló piáló lelki sérültek országa vagytok? Nézd meg akik ki jöttünk onnan mennyivel másabb élelmesebb életre való pozitív hozzáállású gyereket nevelünk fel ,miközben otthon szorongó szülők ,lelki mentális kesergő irigy emberek szorongó roncsokat nevelnek rabszolga munkából. Ok és okozat

27Nem a folyosó felmosásától tanul tiszteletet :abban csak az a jó hogy nem élösködhet munkára van fogva

Maga a katonai rendszer tanítja meg tíszteletre a felettesével szemben!Tartás NEM A NYUSZI VISZI a puskát hanem a vadász.Ezt kevés fiatal tudja.Mert ha nem is tetszik amít a szülő mond tesz de téged tísztességel ellát nevel Nincs jogod

ítélni őt és nem tisztelni az akaratát Te fügsz tőle és nem fordítva!

Itt lehet rögtön védekezni nem ti kértétek magatokat erre a világra IGAZ!Képzeljétek mi sem A különbség viszont óriási amít ti megengedtek magatoknak azt mi idősek soha nem tehettük és nem is akartuk megtenni a szüleinkel Persze volt közöttünk is pimasz ellenszenves nagyképű arrogáns csak annak nem sok szerencséje volt otthon

Igen mi generációnk többsége megkapta hál istennek azt az egy két apai pofont hogy rögtön tudtuk hogy kell viselkedni

Nem lettünk mi sem agyon verve de ez álltal tudtuk hogy a szüleink nem a játszópajtásunk

A mi generációnk életre lett növelve A20as éveinek közepén már zömének házastársa volt még soknak családja

Nem a szüleink kontójára terveztük az életünket jó ha kaptunk valamít örültünk de nem néztük le azért sem mert nem tud minket tömni

Sok szülő bizony még bőven fizette a saját lakás építési kölcsönért

Nem mindenki diplomás!

Mégis szerettük tíszteltük őket aki él még azzal a mai napig így bánunk

Nálatok ez a zöme fiatalból hiányzik!

36

Ok boomer.

36

Te nagyon fordítva ülsz a lovon.

1. Max félelmet tanulni, meg persze azt, hogy hogy lehet minél jobban kicseszni azzal, aki ki van nekünk szolgáltatva. A felfelé nyal, lefelé pedig tapos mentalitást lehet csak tanulni. Ha ennyi tisztelet meg minden volt ott, akkor a sorkatonás sztorik 99%-a miért arról szól, hogy épp kit borítottak ki az ágyból, vagy hogy hogy szivatták minden féle képpen egymást? Az ember valódi jellemét az mutatja meg, hogy hogyan bánik azokkal, akik felett hatalma van.

2. "Mert ha nem is tetszik amít a szülő mond tesz de téged tísztességel ellát nevel" Ez neki kutya kötelessége, ha már valamiért úgy döntött, hogy gyereket vállal. Mert amúgy nem kötelező. Az ellátás az ALAP. Ha a szülő nem tesz neki eleget, az állam veszi a kezébe a dolgot.

3. "Nincs jogod ítélni őt és nem tisztelni az akaratát" A tiszteletet minden körülmény között ki kell érdemelni. Nem jár alanyi jogon azért mert hülye voltál gumit húzni.

4. "Te fügsz tőle és nem fordítva!" Épp ezért a legundorítóbb dolog elvárni a gyerektől, hogy úgy táncoljon, ahogy te fütyülsz. Egy független felnőtt ember (pl párkapcsolatban) dönthet úgy, hogy ha már nem bírja a másikat, elmegy. Egy gyerek nem.

Többen azt ìrjàk hogy tanìtani kell a gyereket, nem pofozni.

Ez teljesen igaz, a gyereket meg kell tanìtani dolgokra, és nem azért kell megpofozni mert nem tud valamit, vagy nem sikerül valami.

De, például mikor rendszeresn visszaszóltam a tanárnőnek akkor szerintem megérdemeltem a pofont, vagy mikor kinevettem a pap bácsit, szerintem akkor is megérdemeltem a pofont.

Itt inkább az a gond ha valakinek mindenre a pofon a válasza/eszköze. Szerintem.