„Nem mondhatom meg a saját házamban az embereknek, hogy hogyan öltözködjenek?" - A mai napon ezt a kérdést tette fel apám. Szerintetek igaza van?
Sosem volt jó a kapcsolatunk, szinte semmi én sem értünk egyet, tehát a válaszok nem változtatják meg a véleményemet róla, viszont kíváncsi vagyok ki mit gondol erről az esetről.
A rövid és tömör vitát az váltotta ki, hogy haspóló volt rajtam, amiben alig látszott ki a hasam, konkrétan a köldököm sem volt kint(mielőtt bárki a hideggel jönne, természetesen nem mentem így ki, mindig melegen felé öltöztem) és ez neki nem tetszett. Tudtam, hogy nem szereti ha így öltözködünk, de sajnos nála minden kihívónak számít, sokáig a szűk farmert sem akarta engedni, mert túlságosan testhez simuló. Alapvetően nem foglalkozok már ezekkel a düh kitöréseivel, de felmerült bennem a kérdés, vajon mások mennyire látják normálisnak, hogy valaki ennyire kontrollálni akarja, hogy mit vesz fel a gyereke(itt szeretném megjegyezni, hogy tényleg normális keretek között vannak a ruháim, csak nem mindig egyeznek az ő erősen vallásos elveivel). Én személy szerint nem hiszem, hogy ez egészséges, de mivel ebben a vitában én vagyok a másik fél, lehet elfogult vagyok.
20: Talán mert gyerek és az ő házában él??!
Miért fasz az apa mert vannak elvárásai? A lány ha annyira azokat a ruhákat akarja viselni akkor rejtse el és kint vegye át
#21
Próbáltam pártatlan maradni, és meg is szeretném tartani ezt, elfogadom azokat a véleményeket, amik szerint nem normális és az ellentéteseket is, de egy valami szemet szúrt nagyon a válaszodban. Az miért jobb, ha valaki megtanul jól hazudni és megtanulja azt, hogy inkább titokban csináljon valamit, minthogy kitudódjon a szülei előtt? Őszintén, minden támadás nélkül kérdezem, hogy azt gondolod, hogy ez egészséges szülő-gyerek kapcsolat?
22: Ez már nem az a kategória hogy leülsz faterral megbeszélni a nézeteltéréseiteket. Érted én felnőtt vagyok és minden egyes évvel jobban látom hogy a felnőttek nem fognak megváltozni. Vagy nehezen.
Amiket korábban leírtama azokat is ehhez a megállapításhoz képest fogalmaztam meg.
Te: kiskorú vagy. Igen egy család vagytok mégis a szüleid feladata hogy felneveljenek, szóval ha azt mondom hogy apád házában élsz talán ódivatú kifejezés viszont ez írja le legjobban.
Szóval apuval nem tudod megbeszélni a dolgot akkor mit csinálsz abban a pár évben amig el nem költözöl mondjuk egy egyetemi kollégiumba?
Nem mondtam hogy optimális nem elmondani dolgokat a szüleidnek viszont eljön az a pont amikor megkell tenned ezt azt hogy előbbre jussál az életben.
Míg tanulsz és nem vagy nagykorú bizony beleszólhatnak a dolgaidba
Pl.haspolóban mini szoknyában ne menj iskolába Az pl.a Balaton parti sétára való.
Ha nagykorú vagy a te dolgod hogy öltözöl.Esetleg a nemtetszésének Hangót ad te meg vagy hallgatsz rá vagy nem.
Miért? Te akartál abba a lakásba születni, vagy mi van?
Amíg nem a gyerek dönti el, hogy egyáltalán meg akar-e születni ebbe a sz*r világba, addig a szülő csak ne szóljon bele az életébe.
5
Azért azt is vedd figyelembe, hogy aki az amisoktól eljön annak semmi iskolai végzettsége sincs. De tényleg SEMMI. Egy informatikus diplomával a zsebükben, vagy legalább valami autószerelői vagy kőműves szakmával tuti nem menne senki vissza. De azt se tudják szerencsétlenek, mi az az önéletrajz, vagy az e-mail cím... Így nem csoda, hogy visszamennek a rossz közegbe. Nem akarnak éhenhalni, vagy megfagyni télen, mert minden munkára alkalmatlanok. Egyedül, zsebredugott kézzel, egy városban szinte biztos, hogy nem tudnak új életet kezdeni. Még falun és kéne valami "kezdőtőke", pl egy ló és egy szekér, hogy tudjon valami munkát vállalni. Meg persze ismeretség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!