Mennyire normális ha egy apa 15 éves kora óta nem beszél a saját gyerekével?

Ez biztos nem egyik napról a másikra alakult ki. Talán le kéne írnod az egész folyamatot, ami ide vezetett.

Egyelőre még azt sem tudjuk, a szülők együtt élnek-e.

Eszerint a szülők együtt élnek?

Akkor a legfontosabb kérdés, hogy az anyja mindezt hogyan reagálja le. Egyébként, ha 15 éves kora óta a lányhoz nem szól az apja, akkor legalább 3 évig még úgy éltek együtt, hogy az apja nem szólt hozzá. El se tudom képzelni, hogy egy lakásban élve hogyan lehet ezt megcsinálni.

Kérdező! Egy kicsit ereszd el a fantáziádat! Lehet, hogy:

1. Nem ővé a gyerek.

2. Nem akarta a gyereket, de valamiért nem lehetett elvetetni.

3. Akarta a gyereket, de teljesen megbánta, mert rájött, hogy mivel jár.

4. Csak fiút akart, de lány lett, másik meg nincs.

5. A gyerekkorában vele is így bántak, és azt a mintát viszi tovább, mert nincs érzelmi intelligenciája, hogy magától vagy kérésre magába nézzen.

6. Elve egy barom volt, csak az anyósod ahhoz elég hülye volt, hogy ezt fel ne mérje, de addigra már szétlökte neki a lábát.

7. A 6. alesete, ha valami mentális zavara van a csávónak.

A párod a leírtak alapján nem várhat javulást akkor sem, ha szeretetteljesen közeledik. Ő legfeljebb még egyszer üljön le a faszival udvarisan megbeszélve az elutasítás okát. Ha ekkor sincs észszerű érv (nem fiú vagy más gyereke stb.), akkor a párod járjon el pszichoterápiára, ahol segítenek neki elgyászolni és elengedni ezt a veszteséget, hogy neki de facto nincsen apja. Ez az egyetlen mód. Sz@r ügy, de sok ilyen van. Minél hamarabb ismeri ezt fel, és nem kapaszkodik ebbe az illúzióba, annál hamarabb tudja az energiáját magára és egy apaszerepet részben betöltő férfi megtalálásába fektetni.

Minden más csak rizsa.