"Igazi anya". Hogyan lehet ezt megfelelően kezelni?
30 éves nő vagyok, gyerekvállalás előtt.
Mindig is szerettem volna gyereket, már ovis koromban is pesztrálgattam a nálam kisebbeket, tehát mondhatni "erre születtem", a gondoskodás a szeretetnyelvem.
Az anyám sokszor tesz mindenféle témában bicskanyitogatónak ható kijelentéseket, de összességében mindig azzal takarózik,hogy ő csak jót akar, meg aggódik, stb (általánosan, bármiről is van szó; egyébként mártír és mérgező szülő-kategória szerintem).
Nemrég más miatt feljött a téma és azt mondta, hogy aki nem tudja szoptatni a babáját, az nem igazi anya és aki császármetszéssel szül, az sem teljes értékű.
Amikor hitetlenkedve visszakérdeztem, hogy hogy mondhat ilyet?! Ha valaki x hónapig a testében hordozza a gyerekét, aztán vajúdik, majd akár hagyományos úton kipréseli magából a babát, akár egy fájdalmas, komoly hasi műtétettel segítik világra a babáját, ezután pedig éjjel-nappal rendelkezésre áll és csak az újszülöttről való gondoskodás tölti ki az életét - etetés,pelenkázás,fürdetés, ringatás (legyen az a testéből táplálás vagy a tápszer kevergetése állandóan), azt hogyan lehetne nem nevezni anyának??
Erre azt a választ kaptam, hogy a szoptatás olyan intim, bensőséges dolog, hogy aki nem csinálja, az nem válhat igazi anyává + egy császármetszéssel nem szenvednek annyit a nők, csak "kiszedik" a gyereket, ott márpedig nem lehet rendes kapocs, meg ugye a szenvedés hiánya.
Nincs még gyerekem, ahogy fentebb írtam, de nagyon várjuk a párommal, hogy legyen; viszont iszonyatosan frusztrál, hogy ha véletlenül császármetszéssel kellene szülnöm valamiért, vagy nem lesz tejem, akkor már jó előre el vagyok ítélve, gyerek nélkül is potenciálisan "bezzeg én"-kritikát kaptam.
Nagyon zavar, rosszul érzem magam ettől, de az ő véleményét hallottam, ez van.
Az meg már egy másik téma, hogy a nagyszülői jelenlétet úgy képzeli el, hogy már a kórházból hazatérés első napján ott kell lennie, gondolom bele kell szólnia mindenbe, szerintem viszont azok az első napoknak, heteknek arról kellene szólnia, hogy anyuka és apuka összeszokjon a babával, családdá alakuljanak és kialakuljon a kis rendszerük.
A nagyszülők meg ugorjanak be egy héten 1-2x mondjuk fél órára-órára, és ha segítséget kérünk, akkor abban segítsenek, ne abban, amit ők kitalálnak. Ez alatt ne azt értsétek, hogy én tudok mindent jobban és senki ne szóljon hozzám; de egyrészt van aránylag friss tapasztalatom babaellátásban, másrészt hülyét kapnék attól, ha nem férnék oda a saját kisbabámhoz, mert majd azt más jobban tudja, én meg nézhetem és hallgathatom a kioktatást...
Ti mit tennétek? Főleg az első problémával kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményekre :)
válasza:Érdekes egy anyukád van
A legjobb lesz ha elengeded a füled mellett ezeket a beszólásokat
Nehéz lesz de muszály
Nekem egy gyermekem van akit császármetszéssel hoztam a világra,program császár volt nem volt más választásom
Viszont én akkor eldöntöttem h ha valaki azt mondja g a császár nem szülés azt szájon vágom.
Nekem borzalmasan fajt utánna,több mint egy hétig nehezen mozogtam.
A korhazban a szobatarsam is császárral szült,viszont az első babáját természetes úton
Ő azt mondta hogy inkább szül 10 gyereket természetes úton mint még 1 császár
Gondolom anyukad természetes úton szült,így fogalma nincs milyen fájdalommal jar egy császármetszés
Az hogy tapszert fog enni a gyereked vagy anyatejes lesz csak és kizárólag a te dolgod
Ha esetleg nem lesz tejet,azért nem te leszel a hibás. A tapszert sem az ördögtől való.
Próbáld meg elengedni ezeket a dolgokat mert akkor egész terhesség alatt ezen fogsz parázni.
Na, ezért jó ha külön laktok :).
Amúgy simán ki lehet oktatni a szülőt is ha "hülye" már bocsánat :). Majd ott lesz akkor az anyai ösztönöd is, hidd el simán nekiugrasz bárkinek ha a gyerekedről van szó.
Azért kérdezd meg anyudat h akkor is ez a véleménye h ha az életed múlik pl egy császármetszésen?!
válasza: válasza: válasza:Én ugyan természetes úton szültem, de a szoptatás gondolatatol is rosszul voltam (már gyerekkorom óta, az okát nem tudom!).
Épp ezért valószínűleg, de nem is volt egy csepp tejem sem, se a kórházban, se otthon nem indult be. Boldog voltam, hogy létezik tápszer, a lányom azt kapott. Mégis iszonyat erős kapocs van köztünk, életem értelme. 14 éves.
Engedd el a füled mellett a sok csacskasagot.
válasza: válasza:Alapvetően mindent IS kritizált egész életemben, van rajtam sapka-nincs rajtam sapka effektus,semmit nem tudok jól vagy elég jól csinálni, mindez ráadásul érzelmi zsarolással átitatva. Miután eléri, hogy egy rakás sikeretlen szerencsétlenségnek érezzem magam, még lelkiismeretfurdalásom is kellene, hogy legyen. Nagyon sok évembe tellett, mire erre rájöttem, letisztáztam magamban és nagyjából a helyén tudom már kezelni amiket mond (ez nem azt jelenti, hogy nem fáj minden akalommal). Valamiért ez a gyerek-téma most nem került a felülemekedős halmazba, nagyon kiverte a biztosítékot. Talán azért, mert az anyai ösztönöm, mióta az eszemet tudom, nagyon erős bennem. Nem gondolom, hogy vérmami lennék (majd), mert elborzadva olvasom/hallgatom az olyan nőket. Ezek a kijelentések viszont már előre olyan helyzetbe hoznak, hogy bármi történjék is, nem nyerhetek, semmiképp nem csinálhatom majd jól, mert indulás előtt bukásra vagyok ítélve. Próbálkozom én nem venni tudomást ezekről, de nagyon-nagyon nehezen megy, főleg mert az ember a saját anyjától támogatást vár, rosszabb esetben semlegességet, de biztos nem ilyen degradálást.
Arról nem is szólva, hogy mélységesen elítélem azt, aki így ítélkezik és ha nem az anyám lenne, akkor kikerülném nagy ívben az ilyen embert.
#2-es: igen, nekem is az a gondolatom, hogy ha terhes leszek/meglesz a baba, akkor ott vége lesz a forró kása kerülgetésének és elkerülhetetlen lesz összeugrani vele.
Ha életmentő császármetszés van, vagy csak simán nem direkt úgy indul anyuka, hogy ő metszést akar és nem természetes úton, azt megérti, hiszen szükséges és az a lényeg, hogy egészségesen túlélje a dolgot baba+mama, DE: szerinte az anya-baba kapocs nem lesz az igazi. Tökmindegy, mit mondasz, mit lát, a császár és a tápszer az nem anya, az csak valami kiszolgálószemélyzete lehet a babának kb, és én ettől vagyok rosszul.
A környezetemben két újonsült anyuka is van, aki természetes úton szült és szoptat, mégis olyan ridegek, hogy nézni is rossz, kb csak egy feladat, egy kötelesség a gyerek, teljesítik, de ennyi. Az érintéseik, ahogy beszélnek a babáról, a babához, totál kiábrándító, magamban róluk fogalmazódik meg a klasszikus kérdés: miért szül az ilyen nő gyereket? (Tudom a választ (nem vélemény, tény), számításból. De az anyukám szemében ők aztán igazi anyák...
válasza:Hát erre csak annyit üzennék anyukádnak, hogy amikor nagy pocakkal ülsz az asztalon a hátadba megkapod az injekciót, aztán lefektetnek, jobb esetbe akkor kapod meg a katétert amikor nem érzed de van amikor nem, a műtét után még a fejedet megemelve se szabad, úgy kell feküdni, aztán a nővérke a “nyomókötést” a hasadra téve megnyomkodja a hasad, hogy a méhed visszament e a helyére. Aztán a felállás, tusolás utána a méhösszehúzó injekció, a vérhígító amit utána is szúrsz, na meg a műtét után a tüsszentés-köhögés nagyon tud fájni.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a természetes szülés jobb mert elhiszem, hogy nem.
Az egyik a szülés előtt fáj nagyon a másik pedig utána.
A szoptatást meg sajnos nem mi döntjük el, hogy tudunk e vagy nem.
Az én anyukám is átjött az első nap segíteni, persze a császár miatt is 2-3 napot itt volt segített fürdetni mert hajolgatni ugye nem szabad, nekünk tényleg segítség volt!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!