"Igazi anya". Hogyan lehet ezt megfelelően kezelni?

30 éves nő vagyok, gyerekvállalás előtt.

Mindig is szerettem volna gyereket, már ovis koromban is pesztrálgattam a nálam kisebbeket, tehát mondhatni "erre születtem", a gondoskodás a szeretetnyelvem.

Az anyám sokszor tesz mindenféle témában bicskanyitogatónak ható kijelentéseket, de összességében mindig azzal takarózik,hogy ő csak jót akar, meg aggódik, stb (általánosan, bármiről is van szó; egyébként mártír és mérgező szülő-kategória szerintem).

Nemrég más miatt feljött a téma és azt mondta, hogy aki nem tudja szoptatni a babáját, az nem igazi anya és aki császármetszéssel szül, az sem teljes értékű.

Amikor hitetlenkedve visszakérdeztem, hogy hogy mondhat ilyet?! Ha valaki x hónapig a testében hordozza a gyerekét, aztán vajúdik, majd akár hagyományos úton kipréseli magából a babát, akár egy fájdalmas, komoly hasi műtétettel segítik világra a babáját, ezután pedig éjjel-nappal rendelkezésre áll és csak az újszülöttről való gondoskodás tölti ki az életét - etetés,pelenkázás,fürdetés, ringatás (legyen az a testéből táplálás vagy a tápszer kevergetése állandóan), azt hogyan lehetne nem nevezni anyának??

Erre azt a választ kaptam, hogy a szoptatás olyan intim, bensőséges dolog, hogy aki nem csinálja, az nem válhat igazi anyává + egy császármetszéssel nem szenvednek annyit a nők, csak "kiszedik" a gyereket, ott márpedig nem lehet rendes kapocs, meg ugye a szenvedés hiánya.

Nincs még gyerekem, ahogy fentebb írtam, de nagyon várjuk a párommal, hogy legyen; viszont iszonyatosan frusztrál, hogy ha véletlenül császármetszéssel kellene szülnöm valamiért, vagy nem lesz tejem, akkor már jó előre el vagyok ítélve, gyerek nélkül is potenciálisan "bezzeg én"-kritikát kaptam.

Nagyon zavar, rosszul érzem magam ettől, de az ő véleményét hallottam, ez van.

Az meg már egy másik téma, hogy a nagyszülői jelenlétet úgy képzeli el, hogy már a kórházból hazatérés első napján ott kell lennie, gondolom bele kell szólnia mindenbe, szerintem viszont azok az első napoknak, heteknek arról kellene szólnia, hogy anyuka és apuka összeszokjon a babával, családdá alakuljanak és kialakuljon a kis rendszerük.

A nagyszülők meg ugorjanak be egy héten 1-2x mondjuk fél órára-órára, és ha segítséget kérünk, akkor abban segítsenek, ne abban, amit ők kitalálnak. Ez alatt ne azt értsétek, hogy én tudok mindent jobban és senki ne szóljon hozzám; de egyrészt van aránylag friss tapasztalatom babaellátásban, másrészt hülyét kapnék attól, ha nem férnék oda a saját kisbabámhoz, mert majd azt más jobban tudja, én meg nézhetem és hallgathatom a kioktatást...

Ti mit tennétek? Főleg az első problémával kapcsolatban vagyok kíváncsi a véleményekre :)