Régen tényleg megszólták ezért a gyereket?

Nekem a magassarkú az, ami nem tetszik. A lányomnak se. :)

A "picsanaci", gyantázás, smink (nem túltolva), és a piercing, hát -hát. Elmegy.

Megengedtem neki a piercinget is, és igen, legyek megkövezve, 15 évesen a tetkót is. Ez utóbbit átbeszéltük, milyen mintát, és hová szeretné. Konkrétan ő kérdezte meg, hogy lehetne-e.

Mondtam neki, gondolkozz még 1 hónapig, hogy tényleg szeretnéd-e. És valóban oda-e, ahová tervezed. (megjegyzés: nekem is van nem egy, nem két tetkóm).

Átgondolta, és az "igen" mellett voksolt. Beleegyeztem.

Nekem tetszik a vállára varrt, messengerben is megtalálható "értetlen Simon's cat".

Anyja mondjuk háborgott, mint a tenger, de kezeltük. :D

A cudar tények:

18 éves korukig a szülő tartozik felelősséggel a gyerekért.

Ha úgy látja jónak akkor nincs smink, nincs piercing.

Utána ha nagyon nem tetszik valami akkor el lehet költözni saját életet élni.

Személyes véleményem az, hogy borzasztóan rossz irányba tart az aki 12 évesen smink nélkül nem tudja elképzelni az életét.

Aki ennyire ördögtől valónak tartja a csípőnadrágot elárulná, hogy mièrt? 😃

Ha jó a méret, nincs ki belőle semmije, valaki mègis azt írta, hogy majd krvának nézik miatta. A túl rövid sort tiltását még megértem, de a csípőnadràg az csak egy nadrág. Vagy egy fiatal csak magas derekú nadrágot hordhat?

A cudar tény: az, hogy a szülő felelősséggel tartozik a gyerekért, nem jelenti azt, hogy a beteges kontrollmániáját is kiélheti rajta. Nem, nem azt mondom, hogy korlátok nélkül kell nevelni. Sőt, igen, bizonyos esetekben igenis bele kell szólni abba, hogy a gyerek ne menjen ki olyan ruhában, ami nem megfelelő az időjárásnak, vagy éppen ne végeztessen el egy ötlet nyomán olyan beavatkozásokat a testén, amik kvázi visszafordíthatatlanok (vagy csak nagyon sok pénz árán visszafordíthatóak, lásd tetoválás). Ezek valid érvek, ezek alapján megtilthatsz a gyerekeidnek bizonyos dolgokat.

Aztán van a másik eset, amikor a szülő csak a saját ízlése alapján próbálja meg beszabályozni a kamasz gyereke életét és öltözködését. Ilyenkor jön a tipikus "amíg az én házamban laksz és az én kenyeremet eszed"-érvelés, ami úgy általánosságban a borzalmas szülők egyik kedvenc fogása. Attól, hogy a világra szültél egy gyereket, még nem kötelezheted arra, hogy 18 évig a te ízlésednek megfelelően öltözködjön, sminkeljen, gyantázzon. Nyilván elmondhatod a véleményedet a gyerek stílusáról, megpróbálhatod lebeszélni bizonyos darabokról de ha tényleg csak annyi a kifogásod, hogy az szerinted hülyén néz ki, akkor ennyi, amit tehetsz, minden más a gyerek döntésén múlik. Mindenkinek volt egyébként hülyén kinéző korszaka, ezzel együtt lehet élni.

"Személyes véleményem az, hogy borzasztóan rossz irányba tart az aki 12 évesen smink nélkül nem tudja elképzelni az életét."

Ezt a mondatot csak azért hozom fel, mert pontosan jól mutatja, hogy mennyire nem értik sokan, mi az igazi probléma. Egyrészt: különbséget kell tenni aközött, hogy egy 12 éves néhány alkalommal kísérletezhet a sminkkel és aközött, hogy el sem tudja képzelni az életét nélküle. A kérdésben nem volt megszabva, hogy melyikről van szó.

Másrészt, komolyan a 12 éves tart rossz irányba? Hova tartana szerencsétlen? Igen, a világon rengeteg nő van, akik nem tudják elképzelni anélkül az életüket, hogy ne sminkelnének, ha "emberek közé mennek". Baj ez? Baj. Természetes, hogy a 12 éves a felnőtt világhoz szeretne idomulni? Az. Elvárhatjuk tőle, hogy változtasson? Nem. Amit csinál vagy szeretne csinálni, az életkori sajátosság. Ha valami rossz irányba halad, az a társadalom, és ha a 12 éves kislány csúnyának érzi magát smink nélkül, akkor a társadalmat kell hibáztatni és a "felnőtt világtól" kell elvárni vagy kikövetelni a változást. (Zárójelben jegyzem meg: ugyanez egyébként a gyantázással.)

#19, haggyadazt. :D Nem az a baj, hogy a 12 éves kispicha billeg-ballag a 10-11 cm-es tűsarkon, hanem hogy mellette a 40-es anyukájának is összeakad a lába, botladozik, stb, amikor iskolai ünnepségre mennek közösen, "csinosba" a kislányával.

Van lányom is, kívánt ő is magassarkút, megvettük neki. 10 percig bírta a lábán, majd ledobta, és kijelentette hogy ő soha többet.

Így inkább mokasszinban, vagy egyéb "alkalomhoz illő" cipőben ment iskolai ünnepségre.

Amennyiben konfrontálódás tárgya volt, nyugodt, hűvös stílusban közölte az aktuális tanárral, hogy keresse meg a szüleit, azaz minket.

Nos én meg úgy leoltottam a tanarat, mint a villanyt.

Csakúgy akkor, mikor amiatt volt durrogás, hogy túl erős (azaz hogy van rajta) a sminkje.

Ez esetben az volt a visszaszólásom, hogy "nem értem, hogy a sminknek mi köze van az ő oktatásához, tehát ez nekem nem is probléma. Tanítani kell őt, és nem a sminkjét nézegetni. A továbbiakban pedig ne is fárasszon ilyen marhaságokkal."

Na ekkor lettem berendelve ÉN, mint apuka, az igazgatóhoz.

Hát nem mentem. Közöltem, hogy nekem van fogadóórám, melyre az ig. hölgyet szívesen elvárom, még kocsit is küldök érte. :)

(Nem dolgozom ilyen állásban, de jól hangzott. Attól fogva nem is b*szogatták a lányomat emiatt).