Ha egy gyerek azt mondja a szüleinek hogy te fa++opó ge+i. Miért mondja ezt a gyerek?

Az okát sose tudni, ellenben amikor ilyet mond (és előfordult, k*rvaanyázással), hááát...

Férfi vagyok, de kikerekedett szemekkel néztem, amint a párom (nem tőlem van a srác, az első házasságából) felkapta az épp kéznél lévő fakanalat, és konkrétan eltörte a gyereken, majd belökdöste a szobájába, a következő mondat kíséretében:

"És örülj, hogy nem a kertben mondtad, mert akkor a lapátnyelet töröm el rajtad! Most innen ki nem jössz, csak vécére! Ha meglátlak bárhol máshol, kapod a másik felét!"

Két hétig kisangyal volt. Utána megint volt egy "b*sz*s k*rv*" a kertben.

Na ott jött a gereblyenyél.

Eltört.

Néha igen, felteszem magamnak ezt a kérdést én is... :D Kisebb, és vékonyabb mint én (én 181 magas, 88 kg), de van ereje rendesen.

Igaz, kb 20 éve ápolónő.

Olyan környezetbe került valamikor a gyermek, ahol ilyen szavak is el szoktak hangzani és sajnos eltanulta.

Egyébként meg gyermeket ütni valóban TILOS minden esetben! Erkölcsileg nézve is undorító egy védekezni nem tudó lényt bántani, de ha egyes barmokat ez nem zavar, akkor leírom, hogy a törvény is bünteti az ilyen fajta "nevelést". (Magyarul ha valaki veri a gyermekét és kiderül, mehet akár a dutyiba is.) Úgyhogy aki ösztönállat, jobban jár, ha visszafogja magát.

A gyermeknek el kell magyarázni, hogy miért nem szabad ilyesmit mondani senkinek.

34, ne légy már ilyen liberó.

Mi megkaptuk a magunkét, még az orrunk is vérzett néha, egyből helyre is billent az agyunk.

Így van ez ma is, nem kell vattába csomagolni a kis gyíkokat. Ha csúnyán szól vissza, bizony, kap egy akkorát, hogy a takony menetet vág a nyakára.

34: Erkölcsileg nézve is undorító egy védekezni nem tudó lényt bántani

Az a helyzet, hogy a kamaszodó lurkók között bizony vannak, akik nagyon is meg tudják védeni magukat.. sőt, nemcsak hogy megvédik magukat, de pofátlanul terrorizálják a szüleiket. Ne félj, hamar megtanulják a jogaikat, a szép szóra pedig szarnak magasról.

Nem vagyok "liberó". Nekem például az az életem egyik legnagyobb traumája, hogy a szemét anyám képes volt vagy 12 éves koromig rendszeresen annyiért is összeverni, mert például neki nem tetsző jegyet kaptam az iskolában. Persze, amióta én vagyok az erősebb, már nem mer nekem jönni, csak magában mocskolódik. Én nem vertem meg anyámat soha, pedig képes a semmiért is megszégyeníteni és mások szeme láttára leköpni engem. Egy éven belül be fogom tölteni a 18. évemet, utána pedig majd külön költözök tőle és vénségére rá sem fogok nézni soha. A pályaválasztásomba sem engedem majd belepofázni és pénzt sem fogok neki küldeni, hiába is fog követelőzni. Így jár az, aki veri a saját gyermekét.

Családot alapítani pedig nem fogok soha, mert én még egyszer ebből nem kérek. Örülök, hogy nektek jót tett a verés, de a többség nem így van ezzel. Nem a bántalmazás hatására lesz ember valakiből. Sőt, pont fordítva van ez. Azokban az időkben például sokkal több volt az alkoholista, amíg még elfogadottabb volt a gyermekeket verni. Szomorú, hogy még ma is sokan kiállnak az ilyen embertelen bánásmód mellett.