Mit gondoltok azokról az anyákról/apákról akik azt hangoztatják, hogy megbánták, hogy gyereket szültek és bárcsak ne lenne egy gyereke sem?

Azt hogy szar emberek és szar szülők...

Tegyük fel, lehet valóban megfontolatlanul vállaltak gyereket, vagy nem is tervezték őket, de egy épelméjű ember akkor sem mond ilyet.

Valószínűleg buta, önző emberek, akik a saját hibáik következményét, nyomorúságukat (vagy csak simán rinyálnak, mert ugye önzőek) rákenik a szerencsétlen gyerekeikre.

Amúgy sajnos nem meglepő. Én azt "szerettem" mikor anyám kikelve magából kiabálta hogy "hülye ez az egész család", az is elég demoralizáló volt...

Nem mindey, hogyan mondja.

Az én anyukám imád bennünk, de mondta már, ha újra huszonéves lenne, biztosan nem szülne, másképp alakítaná az életét. És ez nem ellenünk szól.

1. Sajnos sokan utólag eszmélnek rá erre. Nem eléggé érett emberek. Ez még csak nem is vétek, csak baj.

2. Ezt hangoztatni a gyereknek önzés és bűn.

#5.

Mondjuk egy ilyen kijelentés nem tudom, hogy hogyan, milyen formában nem szólhat a gyerekek ellen…

Lényegében azt mondja anyád, hogy elégedetlen az életével és ha visszamehetne az időbe, akkor inkább választan mondjuk karriert, szórakozást (csak példák, száz dolgot írhatnék), mint titeket, a gyerekeit… Vagyis hogy nem szeret annyira benneteket, hogy csak emiatt úgy gondolja, hogy jó élete van/volt.

Az én anyám speciel azt szokta mondani, hogy bármikor, bármiről lemondana miattunk, s ezt a tetteiben is tapasztaljuk…

Nekem apukám paranoid skizofrén, sajnos emiatt a családunk szétszakadt, mert voltak nagyon durva évei…

Őt gyerekként elég durván molesztálták a nevelőszülei, meg nagyon sok trauma érte, de soha nem látszott rajta hogy emiatt pszichés betegség alakulhat ki nála… Egészen addig maximálisan kiegyensúlyozott volt, ameddig én meg nem születtem, utána annyira féltett mindentől, hogy ebbe szószerint beleőrült.

Most 55 éves, de sajnos a betegsége miatt demens is, nagyon ritkán vannak tiszta pillanatai, de amikor van, olyankor elszokta mondani hogy a legnagyobb pokla amiatt van, hogy gyereket vállalt, mégsem csinálna semmit másképpen a múltban, mert ugyanakkor én vagyok a legnagyobb boldogsága is…

Én szerencsés vagyok, mert engem mindkét szülőm ténylegesen feltétel nélkül szeret… Azt gondolom, hogy ez a jellememre nagyon jó hatással volt.