Pánikbetegség miatt elveszítem a szeretteimet; mit tegyek?
26/N vagyok, kiskorom óta szorongásos beteg. 16 éves korom óta hordanak pszichológushoz, pszichiáterhez, rengeteg pénzt dobtunk ki a semmire.
Nem akarom részletezni, a lényeg, hogy 3 testvérem közül mindegyik szorongásos beteg valamilyen szinten a régi családi körülmények miatt.
Úgy adta az élet, hogy kollégista lettem, ahol sikerült végre önállósodni (tudom, korábban kellett volna, de a betegségtől a poklokat jártam meg).
Viszont ha haza megyek, nagyon durva panikrohamokat kapok. Az egyik ilyen miatt anyukám annyira kikészült, hogy nem beszélt velem egy hétig
És most megint ez a helyzet. Haza mentem az ünnepekre, de amint betettem a lábamat az ajtón, rohamot kaptam. Egész nap alszom,nem eszem, Sirok, ideges vagyok és anyukám ezt nem bírja már. Igyekszem kontrollálni magamat,de fürdeni sincs erőm. Amíg a koliban voltam nem volt ez. Minden nap fürödtem, ápolt voltam, most meg félek a szobából is kimenni, azt se tudom hogy jutok vissza a koliba. Mit tehetnék? Tényleg úgy érzem, mintha nem tudnék tisztán gondolkodni.
A koliban magamra mosok, főzök, boltba járok, kitűnő tanuló vagyok az egyetemen. Itthon remegek, stb.
Anyukám meg kikészült tőlem.
Már írtam ki kérdést, a probléma, hogy ha visszamegyek a koliba, hiába vagyok jól, anya nem találkozik/beszél velem.
válasza: válasza:Ez nem a te hibád, nincs miért szégyenkezz vagy rosszul érezd magad.
Nekem kicsit úgy tűnik, hogy anyukád megtartására annyira rágörcsölsz, hogy emiatt is plusz szorongás hazajárnod ami nem tesz jót a mentális egészségednek.
Nincs egyéb dolog is otthon, ami halmozottan kiválthatja, hogy rád tőrjön otthon ez a roham? Mondjuk valami trauma, vagy szimplán az emlék, hogy mindig a szülői házba voltak ilyen gondjaid.
Én egyébként a helyedbe nem erőltetném a hazamenetelt. Ha jól megvagy a kollégiumba, nem kell olyan helyre menj ahol újfent rosszul érzed magad. Sokan vagyunk így, én például a nagyszüleim házába nem bírok menni gyomorgörcs nélkül, ha ingyen adnák se kéne. A környezetváltozás láthatóan jót tett neked, ezt ne hagyd kárba veszni. Inkább anyukád látogasson a koliba, ha ennyire akarjátok tartani a kapcsolatot. De picit nekem úgy tűnik, mintha ő akarna ellökni magától és nem te veszítenéd el.
válasza:
válasza:Azt a másik kérdésnél se értettük, hogy pl. koli meg otthon közt félúton miért nem tudtok találkozni.
Szerintem egy pszichoterapeutát kellene keresni és pszichoterápiával ő biztos tudna segíteni.
válasza: válasza:Ha ez csak hazamenetkor lép fel, akkor nem te vagy a baj gyökere, hanem az otthoni környezet. Akkor minek mész haza? Főleg, ha a testvéreidnek is van (tehát az otthon vagy a szüleitek a közös ok).
Ha a gyógyszer szedése mellett is fellép, akkor új szakember kell.
Annyira köszönöm, hogy ennyi segítő szándékú komment érkezett.
Nos, a többiek semmit nem szólnak ehhez. Húgom és egyik tesóm elköltözött, a másik pedig mentálisan nagyon beteg, legalábbis egész nap a szobájában ül, úgy szoktunk enni, hogy bezarkozunk a nappaliba addig O eszik (nem szereti az idegeneket, előlük elbujik, ezt teszi apám párjaval), és ő 35 éves.
Apukám semmit nem szól. Szó szerint semmit, szerinte ez oké. Problémákról nem lehet beszélni.
Szakemberhez már nem járok és gyógyszert sem szedek. Az utolsó csúfos kudarc volt, már majdnem könyörögtem a pszichiáternek, hogy segítsen, de szerinte nem volt komoly bajom, adott antidepresszánst ami fél év után sem hatott, erre kaptam egy másikat, az sem hatott, majd egy nagyon erős nyugtatót, és akkor voltam úgy hogy leteszem a gyógyszert.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!